Aki diszkalkuliás, az milyen jelek alapján gondolt legelőször arra, hogy valami komoly probléma van a számolási készségekkel?

1 éves a kérdés, azért írok. :)

Nálam az iskola 1. osztályában kiderült, hogy nem megy a matek. A matek tanárnő sokszor megpofozott az órán, amiért nem tudtam a megoldást. Nem beszéltem erről otthon, csak második osztályban, amikor sírva fakadtam hogy nem akarok iskolába menni, nem bírom tovább. A szüleim nem tudták hogy miért..., mi bajom lett hirtelen, hiszen sosem hisztiztem az iskola miatt. Kérdezgettek, és végül meg mondtam hogy "mert mindig megüt a tanárnő". Tudták hogy nem megy a matek, de nem gondolták hogy ez ilyen "komoly" dolog.

Elvittek pszichológushoz aki megállapította hogy diszkalkuliás vagyok és azonnal vigyenek el abból az iskolából mert nincs rám jó hatással.

A második évet így szerencsére egy új iskolában kezdtem, ahol senki nem vert. Bár volt papírom erről, ez akkor nem számított, ugyanúgy kellett matekórára járnom, érettségiznem. (Feltehetőleg azért vert meg a tanárnő, mert azt hitte, hogy direkt szórakozom vele, azért nem mondom az eredményt, azért nem csinálom a feladatokat. Pedig egyszerűen arról volt szó, hogy nincs ehhez képességem.)

Nagy nehézséget okoz számomra a számolás. Fejben egyáltalán nem tudok számolni, még kis számokat sem tudok összeadni, kivonni. Szorzás, osztásról már nem is beszélve. Gyakran használom az ujjaim számolásnál. Egyenletek, szöveges feladatok sem mennek/mentek. A geometria volt az egyetlen, ami nem volt olyan nehéz, abból néhányszor még négyest, ötöst is szereztem. Sokat szenvedtem az általános iskolába és középiskolába is..., általában egyes, ketteseim voltak.

Sokat tanultam, külön matektanárokhoz jártam világ életemben! Az érettségi sikerült. Átmentem kettessel és nagyon örültem neki! :) Jelentkeztem fősulira, ahol nem volt matek, és lediplomáztam.

Amiből kiemelkedő voltam/vagyok az a rajz, képzőművészet, irodalom. Most lesz ősszel kiállításom. :) Imádok rajzolni, festeni, olvasni.

Most már csak egy rossz emlék az egész, de mind a mai napig -sokszor- álmodom hogy matek órán vagyok, dolgozat írás van, és mindenki ír mint gép, én meg nézem őket, a sok okos gyereket, bámulok ki az ablakon, aggódom hogy megint nem tudok semmit, megint egyest fogok kapni, meg fogok bukni, nem lesz belőlem senki...

23/N

Nem küldött. Gondolom nem volt divat ez akkoriban, ugyanúgy, ahogy a diszkalkuliát igazoló papír sem számított.

Most már más a helyzet, úgy hallottam, hogy fűnek fának kiállítják az igazolást, annak is, akinek nem kéne.

Hát nem tudom mi az igazság.

Azt tudom, ha gyermekem lesz, és örökli ezt, nem fogom hagyni hogy keresztül menjen ezen amin én. (Rengeteg szenvedés, megaláztatás, rettegés, idegesség, önbecsülés hiány, önbizalom hiány) Szeretném ettől megkímélni... és meg is fogom.