Egyetemisták! Más is van így, hogy nem várja a holnapot?

Itt az elején leszögezném, hogy nem első éves vagyok, szóval nem az a "félek az ismeretlentől" érzésem van, hanem alapból nem várom és nem akarom a holnapot. Ma délután megyek vissza az albérletembe, de ha belegondolok már a sírás kerülget. Csodálom azokat, akik alig várják, hogy menjenek, bulizzanak stb. A nagy távolság ellenére, ami az otthonom és az egyetemem között van, elgondolkoztam azon, hogy bejárós legyek, és így minden nap itthon lehessek. Igazából egy kicsit jobban érezném magam, ha 2 barátnőmmel lakhatnék együtt, de sajnos oda már nem félek, így is zsúfolt az albérletük.

Mielőtt bárki is azt hinné, hogy nincsenek barátaim, vannak, szóval nem vagyok magányos, nem azért van ez az érzésem. Csak egyszerűen nem várom a sulikezdést mióta egyetemre járok, gimiben semmi bajom nem volt vele.