Egyetemisták! Más is van így, hogy nem várja a holnapot?

Én bejárós vagyok mégsem érzem jobban magamat. Nem szeretem a csoporttársaim nagy részét, aljas, lenéző emberek, akik néhány plusz ezer forintért képesek bárkit hátba támadni (ösztöndíj). A többivel is csak haveri viszonyt ápolok, jól elhülyéskedünk napközben, de pl a nyáron abszolút nem tartottuk a kapcsolatot.

Rossz érzés, mert tudom, hogy megint jön a tanulós időszak, amikor nincs megállás, levegőt nem lehet venni, megint lesz olyan tanárom, akinek hobbija vérig alázni a diákokat, rengeteg évközi és rajz, aztán vizsgák... Egyszerűen nincs kedvem az egészhez.

Egyébként az igazi mélypontom vizsgaidőszak végén volt. Nagyon ki voltam lelkileg, valahogy ez most jobban megviselt, mint az előző három. Konkrétan ott tartottam, hogy én ide soha többé nem megyek vissza.

Pedig maga a szak jó, szeretném ezt csinálni, de nem várom egyáltalán.

Az egyetlen jó benne, hogy a párom 250 km-re lakik és most visszaköltözik koliba, így szinte mindennap láthatjuk egymást. Ebben is jobb volt a nyár, olyan szempontból, hogy ha együtt voltunk, akkor non stop, nem csak felületes talik, de így legalább a közelemben van, amikor csak szükségem van rá.