Mit tegyek, hogy jobban tanuljon?

Őszinte leszek.

Semmit. Te hiába teszel bármit ha ő saját maga nem látja be hogy magának tanul. Te nem tanulhatsz helyette.

Azt azért megcsinálhatjátok hogy minden áldott nap kikérdezel tőle mindent.

Én is így tanulok a lányommal.

De van amikor így is becsusszan pár 3-as neki mert a dolgozatokat rendszerint túlizgulja, átfut lényeges dolgokon, feladat kérdéseket figyelmen kívül hagy és ha már arra nem válaszol az is pontlevonás stb.

Szóval bármennyire is mérgelődök hogy dehátitthon mindent gyönyörűen tud, a suliban éles helyzetben elizgulja.

Ha valami nagyon nehéz dolgozat jön, akkor arra már direkt készülök vele jó előre, ha kell 30-szor kérdezem ki a legváratlanabb helyzetekben hogy kapásból csont nélkül tudja rávágni a választ. Na ilyenkor mindig 5-ösre sikerül.

Én nem szoktam büntetni és nem is borulok ki egy-egy 3-astól. Mert ha így tennék előbb-utóbb nem merné elmondani a rossz jegyeket. Saját gyerekkori tapasztalatom. A szüleim elvárták hogy a jók között is a legjobb legyek. De nem sikerült. Reál tárgyakból nagyon gyatra voltam és a szüleim ezt nagyon nehezen fogadták el. Rendszeresek voltak a fejmosások, hasonlítgattak hogy bezzeg ők milyenek voltak, bezzeg az unokatesóim milyenek stb. stb. És egy idő után olyan megfelelési kényszer uralkodott el rajtam, hogy a rossz jegyeimet eltitkoltam előlük és vagy jobb jegyet hazudtam helyette, vagy csak tényleg akkor mondtam jegyet ha az valóban 4-es, 5-ösre sikerült.

De hogy értsd: a szüleim a 4-esre sem azt mondták hogy na jó ügyes voltál. Hanem azt: nem lehetett volna 5-ös?

Ezzel teljesen kikészítettek.

És egy idő után a visszájára fordult a dolog, meguntam a kényszeres hazudozást, a megfelelést, és bizony nagyon zűrös korzsakom következett iskolaváltoztatásokkal, iskolakerüléssel, utáltam otthon lenni, mindegy volt hogy hol csak otthonról el. De aztán megjött az eszem nekem is

Nem lettem éltanuló, mégis főiskolát végeztem és itt már 4-es, 5-ösökkel zártam a féléveimet. Normális állásom van.

Normális felnőtt vált belőlem.

De én nem fogom elkövetni azt a hibát amit az én szüleim követtek el velem. Így a lányom nagyon jól tudja hogy rám bármiben számíthat. Ha 2-es is becsúszik ( mert bizony előfordult) félelem nélkül mondja el nekem. Soha nem hasonlítgatom senkihez.

Te se tedd!

A gyerekeid nem egyformák, sem kinézetben, sem képességekben. És ha folyamatosan hasonlítgatni fogod őket egymáshoz, előbb-utóbb eléred azt a nem kívánatos célt hogy a kisebb nem fogja igazán szeretni a testvérét, mert csak azt látja hogy ő a jobb mindig és mindenben. Testvérviszályt indítasz el, amit nem szabadna!

A kisebb másban tehetségesebb és majd idővel kialakul hogy miben.

Egyébként pedig egyáltalán nem szörnyű ha 3-asai lesznek a bizonyítványban.

Az inkább az lenne ha megbukna.

A lányom osztályába jár egy fiú aki úgy bukott le hozzájuk, most járja 3-adszor ezt az évfolyamot, de a lányoméktól is le fog bukni mert a testnevelést kivéve mindenből csak 1-ese van. Na ez tényleg szörnyű.

Kedves Szülő!

Elmesélem a saját sztorimat.

Én matekból mindig elég gyenge voltam. És a szüleim szemében ez halálos bűn volt. 3. osztályos voltam, és egy témazáróra éppen hogy meg tudtam szerezni a hármast. Apám azzal büntetett, hogy nem nézhettem meg az esti mesét és a szobámban kellett vacsoráznom, de ha ez nem lett volna elég, meg is vert. Tele voltam kék-zöld foltokkal.

5. osztályban év végén megbuktam matekból, miközben magyarból ott figyelt az ötös!

Végigbukdácsoltam az iskolás éveimet, kész csodának éreztem, hogy nem kellett soha évet ismételnem, pedig középsuliban is meghúztak egyszer matekból év végén (11.-ben).

21 éves koromban derült ki, hogy diszkalkuliában szenvedek. A mai napig nem tudok megoldani egy általános iskolai, 5.-es matekpéldát. Mindeközben magyarból, nyelvtanból és a "beseggelős" tantárgyakból végig jó voltam, tehát egyértelmű, hogy nem a lustaság miatt történt a bukás.

A szüleim nem foglalkoztak ezzel. Nem volt senki jó matekos, így nem tudtak nekem segíteni. Kész csoda, hogy lett érettségim. Viszont engem is büntettek. Amikor az 5. osztályos bukás történt, nem tiltásokkal meg veréssel, hanem azzal, hogy pl. egy hétig nem szólt hozzám apám. Esküszöm, ez ezerszer rosszabb volt, mintha megvert volna!

A büntetésekkel semmit nem fogsz elérni, kedves Kérdező. Maximum azt, hogy a lányod zárkózott lesz Veled szemben és nem fog elmondani semmit. Én is ilyen lettem, és még anyámék voltak megbotránkozva, hogy nem közlök velük dolgokat.

Először is beszélj a sulijában azokkal a tanárokkal, amelyik tantárgyból nehézségei vannak. Én 5.-esen örültem volna, ha 3-ast kapok év végén matekból, de még a 2-est sem sikerült összehozni. Biztosan szívesen fogadnak Téged, mondd el nekik, hogy mi a probléma és kérd meg őket, hogy segítsenek, hiszen azért tanárok! Nekem senki nem segített.

A mai napig elszorul a torkom, ha eszembe jut az az időszak.

Ne akard, hogy a lányoddal is ez történjen. Nekem a sorozatos megaláztatások miatt (nemcsak a matek, hanem a gyerekkori túlsúlyom miatt-ez is külön sztorit megér) a mai napig a béka segge alatt van az önbizalmam. Félek az emberektől, utálok közéjük járni és lassan a Páromon kívül senki nem érdekel.

Amikor 5.-ben megbuktam anyám kijelentette, hogy utál.

És ne pedálozz a nagyobbik lányoddal. Nem mindenki egyforma. Esetleg ő nem tudna segíteni a kisebbiknek? Persze csak azután, hogy a tanárokkal beszéltél a suliban!

27/L

Utolsó vagyok, annyit lefelejtettem, hogy soha nem voltam jó tanuló, mégis jobb állásban, nagyobb pénzért dolgozok, mint az egykori kitűnő osztálytársaim általánosból, akiket mindenki agyon dicsért.

Egy jó álláshoz sokszor nem is a végzettség, és főleg nem az számít, hogy kettes vagy kitűnő volt az ember, hanem a kommunikációs készség, a rátermettség, az emberismeret. Ezeket pedig nem tanítják az iskolákban!!!

Lehet valakinek egy raklap diplomája atomfizikából, de ha egy muja, tehetségtelenül kommunikáló ember, az életben nem fog érvényesülni.

27/L

Utolsó, ez nálam is így van. Volt olyan osztálytársam, aki jeles volt és kapta az ösztöndíjat. Nekem sok problémám volt a reál tárgyakkal és az angollal. Ő egy eladósodott kozmetikus lett én meg jelessel végzett szülésznő, aki ugyan el kellett hogy hagyja a pályáját anyagi okokból, de most egy idősekotthonában főnökhelyettes.

Szintén 27/N

Az, hogy rosszak a jegyei, nem jelenti azt, hogy ne lenne annyi esze, mint másnak, továbbá az életben való boldogulását sem ez fogja meghatározni!

Nagyon különbözőek vagyunk, az agyunk+memóriánk is más, és mindenkinél máskor jön el az az időszak, amikor azt látja, hogy van értelme tanulni.

Lehetséges, hogy tele van 3-asokkal. De ahhoz, hogy 3-ast kapjon, már kell valamit tudjon, tehát valamennyit biztos tanult, vagy pedig semmit sem tanult, csak ült a könyv felett, de annyi esze van, hogy képes ezt a szintet tartani a suliban!!! Általános iskolában akár 4-es 5-ös szintet is lehet tartani minimális tanulással! ;-) Ki tudja, lehet ilyen a gyereked. Ez azért mégiscsak jobb a végig kitűnő tanulóknál, akik otthon egész sete magolnak, hétvégén sem teszik le a könyvet, és így érik el a dicséreteket...! Mert ne hidd azt, hogy a kitűnők minden esetben olyan zsenik!

És akkor mi a jobb? Ha 3-as jegyei vannak és több év múlva is sokmindenre emlékszik az anyagból, vagy ha 5-ös, és pár év múlva elfelejt mindent, amit bemagolt.

Középiskolás felvételihez persze kell bizonyos átlag. De ahhoz, hogy ezt megértse, ne a jegyei firtatásával és büntetésekkel akard vele megértetni! Hanem beszélgess vele! Mondd el, hogy ugyan neked tök mindegy lenne a mostani osztályzat, de csak úgy fognak felvenni máshova, ha jók a jegyek. Hallgasd meg őt is, próbáld meg megbeszélni vele, hogy mi a gondja, miért nem tanul. És azt is beszéljétek át, hogy mi akar lenni, ha nagy lesz... mert akkor aszerint kellene tárgyakra ráhajtani, meg középsuliban gondolkodni...

(Én semmit nem tanulva jártam ki az általánost, egész jó jegyekkel, és persze mindig kikaptam otthon ha néha rossz jegyem volt. Rettentően féltem akkor anyámtól és iszonyú gátlásokat okozott bennem azzal, hogy ő is csak a jegyekre koncentrált, beszélgetni meg sose beszélgetett velem és csak gyerekként kezelt, akinek nincs más dolga, mint ülni a könyve felett... Ez nem jó...)

Egyetértek azokkal, akik szerint büntetni nem lehet, sőt!

Másrészt meg semmi baj a hármasokkal. Nem azt mondom, hogy jajj, de jó, ha valaki csak hármas, de tényleg nem lesz mindenki kitűnő, se diplomás.

Viszont elmesélem nekem hogy volt:

Általános iskolában felsőben (főleg 5-6. évfolyamon) kifejezetten "rossz" tanuló lettem, legalábbis a te fogalmaid szerint biztosan, ugyanis tele voltam hármasokkal. Néha kettes vagy egyes is becsúszott. Épp olyan korszakomat éltem, hogy inkább mászkáltunk a barátaimmal, bicikliztünk, játszottunk... Reál tárgyakból amúgy is rossz voltam, a többihez meg lusta. Hozzáteszem, az ötödik évfolyam nagyon nehéz, mert teljesen más, mint az addig megszokott alsó!

7-8.-ban már sokkal jobb voltam, olyan 4-5-ös, persze hármas még akkor is becsúszott. Ennek ellenére minden gond nélkül felvettek középiskolába, amit végig kitűnővel végeztem el, magam sem tudom, miért. Talán beértem addigra. (Pedig esküszöm, hogy semmivel nem tanultam otthon többet!)

Aztán egyetemet is elvégeztem, minden csúszás nélkül, az előírt idő alatt. Nem kitűnővel, de nem is bukdácsolva.

A lényeg, hogy az ötödikes gyatra jegyeim az ég világon semmit sem befolyásoltak! Lehet, pont jó, hogy akkor kitomboltam magam, és nem később.

Hagyd kicsit a kislányodat lélegzethez jutni! Nem azt mondom, hogy hagyd megbukni, de ne görcsölj te se, és ő se minden egyes jegyen!