Miért kell osztályozni a testnevelést és az éneket?

Miért kell egyest adni annak a szerencsétlennek, aki a Cooper futás hatodik köre után kidől, mert nem bírja? Annak a másik szerencsétlennek, amelyik nem mert felmászni a gerendára? De bezzeg magasugrani tud, csak tériszonyos. Azt bezzeg nem érdekli a tanárt. És az, amelyik nem tud fölmászni a kötélre? Nem nem akar, hanem nem tud. Fizikai képtelenség. Miért kell minden egyes szert leosztályozni? És mégcsak nem is a gyerek saját magához való teljesítménye alapján, hanem a legfürgébb, legbátrabb, legfittebb az ötös, a leggyávább, leglassúbb, esetleg olyan, aki nem bírja a futást (de minden mást igen), az meg bukik? Főiskolákon van olyan, hogy megfelelt vagy nem felet meg. Ez miért nem elegendő?

Aztán ott az ének-zene. Kottát olvasni, írni, zenetörténetet bárki meg tudja tanulni, ezzel nincs is gond. De ha megfeszült a szerencsétlen, akkor se lesz se hangja, se hallása. Minek osztályozni, hogy ki milyen szépen énekli a Madárka, madárkát? Hiszen a jó hangúak amúgy is az énekkarba kerülnek, akiknek meg nincs, azoknak kínszenvedés a szereplés.

A rajzosztályzásba nem szólok bele, mert a rajz tanulható, és ott is van elmélet. Bár sokaknak az is szenvedés.

(Én már nem vagyok középiskolás, csupán felvázoltam a véleményemet.)