Fogadjam el az állást vagy folytassam a sulit?
Kaptam egy álláslehetőséget, egy olyan cégnél, ahol 10 hónapja vagyok diákmunkán. Most kezdtem az egyetemet egy másik városban, de nem tudom mi lesz belőle. Nem szeretem a szakomat, sokkal nehezebb mint gondoltam, nagyon hajtok, de mégse megy jól és csak szenvedek, szinte menekülök haza hétvégente. Pár napja voltam bent a cégnél és a főnöktől kaptam ezt az állásajánlatot. Nem tudom mit tegyek. Ha a szívemre hallgatnék hagynám a sulit és elfogadnám az ajánlatot. Szeretem ezt a munkát, elégedettek velem, megbecsülnek, az egyetem meg csak szenvedés, csak azért csinálom mert a szüleim szeretnék ha lenne egy diplomám.
Tudom senki nem dönthet helyettem, de kíváncsi vagyok mások, akiknek esetleg több élettapasztalata van és ennek fényében nagyobb rálátása hogy döntenének a helyemben?
Köszi
Nagy kérdés, hogy jelenleg hol laksz? Szülőkkel vagy külön? Ők tartanak el vagy Te saját magad? MErt ha ők akkor szerintem igen nagy beleszólásuk van a dologba. Másik kérdés, hogy mennyit fizetnének? (Erre nem kell itt válaszolni csak úgy magadba gondold végig) Ha később ebből a melóból egyedül kellene magad fenntartani akkor elég lenne e a pénz? ( Rezsi, kaja, szórakozás...stb)
Egyébként egyetemet halasztani is lehet, illetve később más szakot is választhatsz ami neked jobban tetszik....sőt levelezőn is lehet diplomát szerezni.
Én is levelező mellett kezdtem dolgozni, nem volt könnyű, de pénzt is kerestem és lett diplomám is ( ami manapság már lassan egy kalap....t se ér)
Még egy vélemény: egy jól megválasztott szakmával is ezerszer többet ér az ember, mint diplomával...de ez csak az én véleményem.
Első vagyok.
Nyilvánvalóan a meló mellé hajlik a fejed.
Halassz egy évet, dolgozz, tegyél félre pénzt , szüleid úgyse fogják hagyni, hogy beszállj a havi rezsibe. Így a későbbi tanulmányaidat viszont fogod tudni valamennyire finanszírozni és mint mondtam, levelezőn is ugyanolyan értékű diplomát szerezhetsz, amit persze sokkal nehezebb összehozni ha dolgozol.
DE nem maradsz le semmiről ha 1 év kimarad. Sőt 40-50 évesen is lehet egyetemre járni, nincs korhatár.
Még egy meglátás: ugye nem akarod a szüleid mellett leélni a fél életed? Miért ne lehetne egyszer saját kuckód? És ha jön a a nagy Ő? Együtt akartok élni a szülőkkel majd? Erre is gondolj ám. A mai világban már kevesen mondhatják el magukról egyébként, hogy a fizetésükből félre tudnának rakni akár pár forintot is.......
Ha már 0-ra kijön a havi költségvetés az szerint már pozitív dolog!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!