Hogyan fogadjam el a saját döntésemet?

Tudom, hogy sokan lehetnek hasonló helyzetben, de ez engem nem vigasztal, és szeretném magammal elfogadtatni a kialakult helyzetet, de nagyon nehezen megy.

A helyzet, hogy már régen befejeztem a sulit, és azóta dolgozok. Külön élek, van menyasszonyom. Ám most egyetemre készülök. Bár már van egy felsőfokúm, de az nem diploma, így nem is kapok érte annyit. A menyasszonyommal a kapcsolatunk nagyon szoros. Már régen együtt élnénk, ha az megoldható lenne. Az ő családjában mindenki diplomás, jól keres, és ő is most fog diplomázni. Ezen kívül tudom jól, hogy a saját életem eddig nem a legjobb módon alakult. Szükségem van az egyetemre a több pénz és a lelki fejlődés miatt. Illetve tény, hogy szakmai téren is volna mit fejlődnöm. sőt, sokszor még kedvem is van tanulni.

Ezért meló mellett estire fogok jelentkezni. Ami heti 3 alkalommal lesz. Utána csak beesem az ágyba. Tanulni majd tudok a munkahelyemen, hétvégén 1 napot, meg péntek este. A barátnőmmel az eddigi 4 randi is kevés volt, most mégis arra készülünk, hogy a következő 3 évben heti csak 2x találkozzunk. A szüleim idősek, ezért havi 1-2 napot minimum segítenem kell nekik. Valamint a saját háztartásomat is fent kell tartanom. Az összes szabim meg a vizsgaidőszakokra fog elmenni...

Én vagyok túl nyafogós, vagy ez másoknak is gondot okozna? Tudom, hogy 5 év múlva már jó lesz, de az még messze van, és így kilátástalannak érzem az egészet. Mit tegyek, hogy ez ne így legyen?