Miért nincs a magyar közoktatásban "vallástan"?

Bar hallananak a keresztyensegrol az iskolaban...Nem hulye otlet amugy a vallastan,de sajnos annyira tulterheltek mar igy is a gyerekek,hogy nem tudom,hova lehetne bezsufolni egy plusz targyat,amit raadasul jellege miatt nem is sokan vennenek komolyan.

Egyebkent erdekes,hogy soha nem voltak meg annyira tulterheltek a gyerekek,mint manapsag,viszont talan soha nem volt meg ennyire alacsony szinvonalu az oktatas.Indokolt lenne az oktatasi rendszer teljes atszervezese,es abba beleferhetne egy vallas-es erkolcstan ora is.

A biológiának stb. semmi köze a vallásokhoz.De lehetetlen is lenne minden vallás jellemtőit oktatni. Ki döntené el,hogy melyik vallásokról kellene beszélni és hogyan?

Pl. hogyan kellene beszélni a Hitgyülisekről,a Jehovákról?

Etikára szükség lenne,de vallásoktatásra nem.

Én vallásos vagyok, de sokkal fontosabbnak tartanám a gyerekek etikai és erkölcsi nevelését, mint a vallástant. Illemtan kellene már egész kicsi korból, hogy ne állatokat, hanem normális emberi lényeket tanítsanak tovább a tanárok. Annyira kezd elkanászodni ez az újabb generáció, hogy az már ijesztő.

Vallásról meg annyit, hogy vannak vallásos szellemiségű iskolák, lehet oda felvételizni, aztán ott majd hallanak eleget a vallásról a gyerekek. És ha valakit érdekel valamelyik vallás (történelemórán azért jópár vallásról esik szó), az internet korában már bármikor utána lehet nézni részletesebben.

A szomszéd kisfiú másodikos, és négyig suliban van. Majdnem végig a padban ül. Csak hétvégénmehet ki az udvarra, akkor is csak a lecke meg a gyakorlás után. Látom, milyen fáradt. A tanítványaim - felsősök - egész nap szintén a suliban ülnek, tömik a fejüket.

Jobb lenne, ha az iskolában az alapokat jól begyakorolntatnák, és hazaengednék a ygerekeket, az esetleg félállású anyához, vag ymamához, és a csládra bíznánk az erkölcsi-vallási nevelést. De úgy, hogy a család meg is tudja adni a gyerekének.

Aki hitben nő fel, és gyakorolja a saját vallását, az felnőttként megtalálja a saját útját. Aki egész gyerekkorát csak a "gyerkekanyag" egyik kis részeként tölti, aztán átveszik az elektromos pásztorok: annak hiába tömjük a fejét még egy tantárggyal. A hitet megélni kell.A családdal és a közösséggel kellene megélni. És akkor felnőttként tudna más vallások felé is nyitni.

Most 28 éves vagyok. Nekem általános alsóban volt etika és illemtan órám, ami abból állt, hogy kisebb imákat tanultunk, meséket hallgattunk Jézusról, illetve azt, hogy hogyan is kell viselkedni. Így utólag visszagondolva nagy hülyeség (már elnézést), időpocsékolás volt az egész. Nem is értettünk belőle semmit, csak tudtuk, hogy meg kell tanulni a Miatyánkat, különben karót kapunk. És nem is érintettünk a kereszténységen kívül semmi mást sem.

"maguk választhassák ki milyen vonalon szeretnének haladni" Később, középiskolában történelem, társadalomtudomány és irodalom órákon bőven érintettük a vallásokat. Jézus születésétől, a buddhizmus kialakulásán át a jehovistákig mindent. Szerény véleményem szerint ráér egy gyerek tizen- huszonsok évesen is ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, és felnőtt fejjel dönteni, hogy melyik vallás-irányzat a számára szimpatikus, megfelelő. Nem éppen a kisgyermekkor a megfelelő (szerintem). Először tanuljon meg írni, olvasni, összeadni...gondolkozni.

Persze, szép lenne egy általános vallásismeret, mert hozzátartozik az általános műveltséghez.

Csak előbb nem ártana valamiféle gazdasági ismereteket is a tanulók fejébe verni, hogy pl. nem veszünk fel hitelt a csak egy kicsi hiányzik pénzintézettől többszáz százalékos kamatra.