Miért tanult mindig viszonylag sok ember pedagógusnak?

Érdekes, de nálunk a mérnöki bsc szakon a középiskolai nagyon jó tanulók hullottak ki elsőnek, alig marat belőlük. A 3-4-es tanulók, mint ami én is voltam többnyire elvégeztük.

Én csak egy okát látom ennek. Nálunk kiskedvencnek hívták őket. Szóval a közép vagy általános iskola osztályonkénti legjobbjai, a tanárokól mindig egyedi elbírálásban részesültek, főként humán tárgyak tekintetében. Ez nem egy iskolára volt jellemző, hanem a legtöbbre. Ha engem kihívtak a félévi 3-asal felelni, addig kérdeztek, amíg nem értük el a 3-as szintet, hiába is tudtam én 5-re az adott anyagot. Míg a kiskedvenc kategória elmondta az előző anyag felét harmadát és beírták neki az 5-öst.

Ez a kiskedvenc réteg hozzá szokott ehhez a megkülönböztetéshez, egyetemen pedig egy senkivé vált, mert csak egy Neptun kód lett belőle. A bsc tanárt az sem érdekelte általában kinek mi a neve, nemhogy kivételezzen velünk.

22

Ez egy nagyon összetett pszichológiai jelenség, amit elírtál, az is része, igen.

De az is, hogy egy középiskola teljesen más készségeket igényel ahhoz, hogy kitűnő legyen valaki, mint egy egyetemn. Általános megfigyelés, hogy a középiskolai kiválók szépen eltűnedeznek a komolyabb egyetemeken, de persze ez se aranyszabály, hiszen sajnos egyetemeken is működik a kedvenckézés valamennyire, másrészt ott is vannak összeköttetések, harmadrészt vannak nagyon gyenge egyetemek is.

Mondjuk nem véletlen, hogy X pályákon, és már ahol megtehetik, eleve szortírozzák az okleveleket, és tudják, ha pl X egyetemen végzett, akkor felejtős, de ha Y, akkor esélyes. Ez se véletlen.