Az első-második osztályos matematika menthetetlen károkat okoz a gyerekek matematikai gondolkodásában?

Ezen már vergődtél, a szorzótábla úgy működött régen is, meg most is, hogy ELŐSZÖR kiszámoltuk, majd 10x10-ig igenis bemagoltuk, mint a verset, hogy később a bonyolultabb feladatoknál ne ezzel menjen el a drága idő.

A műveleti sorrenddel nem tudom, mi nyígod lehet, mesélj. :)

"Megdöbbentő számomra", hogy egyesek még mindig ott tartanak, hogy a pedagógia nem egy tudomány, hanem mindenki ért hozzá, sőt, a saját kútfőből kipattant marhaság felülír többévezredes gyakorlatot és mögöttes kutatásokat.

Amit a második bekezdésben írsz, az pedig egy agyrém.

Ki tanulta meg versként? Sőt, egyáltalán kit érdekel a szorzótábla? Van számológép. Ha meg tudod/ki tudja a gyerek számolni, akkor az a lényeg. Én soha nem tanultam versként, gyerekként is gyűlöltem mikor ezt mondták, hogy ,,úgy kell tudni, mint a verset". Én már gyerekként felfogtam azt, hogy nem, mert azt csak magolod, a versre nem lesz szükséged a hétköznapi életedben, de a szorzótáblára folyamatosan szükséged van, a boltban, munkahelyen, fizetésnél, stb.

Jó is voltam matekból.

Mármint te hogy számoltad ki kérdező, hogy mennyi 9x7, az ujjaidon? 🤓

A szorzótáblát természetesen magolni kell, ez a lényege, sőt kapaszkodj meg: vannak országok, ahol a 20-as szorzótáblát is bemagoltatják (egyébként igen helyesen).

És megmondanád mik azok a menthetetlen károk?

Keresem magamban is, de nem találom..

És: nagyapaként amikor hoztam el hozzánk a kocsiban csak mondogattam, mondogattuk a szorzótáblát.

Nem volt kötelező, nem kapott semmit, ha nem ment azonnal, de ismétlés a tudás anyja.

Mai napig örül, hogy tudja..