Miért csak a menthetetlenül síkbuták keresnek korrepetáló tanárt?
Nyilvánvaló, hogy azok részéről van igény korrepetálásra, akikkel komoly problémák vannak. Sajnos idehaza nincs igény a fejlesztő jellegű korrepetálásokra, magánórákra, csak a problémák kezelésére van igény, a tehetséggondozásra nincs.
De szerintem akkor is megdöbbentő, hogy sokan milyen mélyen vannak, és természetesen csak akkor fordulnak korrepetítorhoz, ha már tényleg több éves, behozhatatlan a lemaradás.
válasza:Probaljak menteni a menthetot.
Amugy szakkorok nem a fejlesztessel foglalkoznak?
Amugy kerdesed rossz. Korrepetalo a "sikbutakkal" dolgozik
Tehetseggondozo meg azokkal akik elorebb akarnak haladni mint az iskola tanitja oket, tobbet akarnak tudni/tanulni. Fejlettebbek a tudasok/kepesseguk.
Eddig nem sok olyan iskolát láttam, ahol lett volna mondjuk matek szakkör.
De az igazán elkeserítő (számomra legalábbis) az, hogy tényleg csak akkor kérnek segítséget, amikor már szabályosan behozhatatlan a lemaradás. Tudom, hogy nem lehet mindenki matekzseni, de az, hogy 16-17 évesen a szorzótábla ne menjen, a negatív számokat vagy tudják, hogy mit jelentenek, vagy nem, a törteket általában nem tudják értelmezni, az alapműveletek is nehézséget okoznak, szerintem ez azért durva.
válasza:Beszelj altalanos iskolak elso osztalyos tanito neni es bacsiaival. Kerdezd meg toluk, mit tanitanak. Elsotol szepen lepkedj felfele, minden osztalyba.
Erdekes, "regen" tudtunk szorozni, stb. belenk lett verve elsotol.
Amugy te korrepetalo tanar vagy, a sikbutakert vagy fizetve, nem? Hogy valahogy atmenjenek egy 2-sel, nem? Ha mint fejlesztotanarnak hirdeted magad, az mas munka, mas kornyezetben. Talan ebbe kezdj bele, ha siras szelen vagy a mostani munkadtol.
válasza:Egyrészt a tehetséggondozás és a korrepetálás két különböző dolog. Nyilván utóbbira annak van szüksége, akinek hiányosságai vannak. A magánóra sem jelent feltétlenül korrepetálást, sokan járnak magánórára, mert mondjuk emelt szintű érettségire készülnek, vagy nyelvvizsgára.
Megjegyzem anno én is jártam iskolás koromban korrepetálásra. Először, mikor általános iskolában sulit váltottam, és korábban németet, ezután angolt tanultam, minimális, szakkörön szerzett tudással, így fel kellett hoznom a tudásomat arra a szintre, ahol az új suliban tartottak, később a korrepetitoromhoz már abból a célból jártam, hogy középfokú nyelvvizsgára készítsen fel. Aztán középiskolában 3-as, 4-es voltam matekból, elkezdtem járni korrepetálásra, ezután már ötösöket kaptam, és majdnem hibátlanra érettségiztem. Ezután egyetemen nem értettem sokat a matek analízisből az első hetekben, így szintén korrepetálásra jártam, ezután 5-ös lett az első félévben mindkét ZH-m. Szóval én egyetlen alkalommal sem akkor jártam korrepetálásra, mikor már nagyon nagy volt a baj.
Azt még megjegyzem, hogy akihez középiskolás koromban jártam korrepetálásra, ő ahol tanított gimnáziumban, rengeteg gyerekkel foglalkozott ott tehetséggondozás és diákköri kutatás címen, és mindezért nyilván nem kapott semmit.
Valóban, a szóhasználatot illetően nem voltam pontos.
Az is igaz, hogy ha elvállalok valamit, akkor magamra vessek, minek vállaltam el?
De igazából nem is ez a probléma. Csak egy idő után már lehangoló és elkeserítő, hogy tényleg sokan csak akkor kérnek segítséget, amikor már reménytelen a helyzet.
Sokkal másabb, és sokkal eredményesebb, ha valakit az aktuális tananyagból kell felzárkóztatni, és még látótávolságon belül vannak a többiek, mint az, amikor több éves lemaradást kell valahogy áthidalni. Ami persze nem lehetséges annyi idő alatt, amennyit hajlandóak áldozni rá, és ha csak a lemaradással foglalkozunk, akkor ugyanúgy egyeseket hoz a gyerek, anélkül meg nem lehet hatékonyan az aktuális tananyagot megtanítani.
Igazából ebbe fáradtam bele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!