Mit tegyek ?Nincs motivációm

Hali. Nekem sincs. Ráadásul én meg tanár vagyok. :DD

Fogjatok össze a tanáraitokkal, támogassátok egymást! :)))

Az embert általában az motiválja, hogy szeret csinálni valamit, örömet okoz neki, élvezi, vagy valamilyen jutalom várja a nehézségek túloldalán. A legjobb megkeresni mindenben a jót, amit élvezni tudsz benne. Illetve sokat segíthet, ha mindig előrébb helyezed a nem szeretett dolgok elvégzését, hogy aztán a szeretett dolgok jutalmazzanak érte, hogy a kevésbé kedvelteken már átrágtad magad. Előbb edd meg a keserű pirulát, aztán egyél rá csokit.

A tanulásban lehetnek ilyenek az érdekes dolgok, az új információk, a több tudás, amit megszerezhetsz, illetve hosszabb távon a jobb lehetőségek, amiket meg tud előtted nyitni az iskolában megszerzett tudás. Sajnos amikor még a suliban ülsz, akkor még nem annyira látod, hogy a tanulás és a jobb eredmények hogyan, mennyire segítenek hozzá, hogy felnőttként majd jobb, érdekesebb munkád legyen, jobb fizetést kapj kevesebb, vagy kevésbé utálatos munkával. Egyelőre kénytelen vagy elhinni bemondásra másoknak, hogy nagyon fontos a tanulás és sokkal jobb lehetőségeid lesznek majd ha sikeresen teljesítetted, mint akkor, ha nem teszed.

Egyébként alapvetően a motiváció mítosza túlértékelt. Nem motiváció kell, hanem önfegyelem, hogy csináld a dolgokat akkor is, ha nincs kedved hozzá. Ezt pedig olyan jól felépített rendszerek, napirend, szokások tudják támogatni, amik minél zökkenőmentesebbé teszik számodra, hogy minél kevésbé ragadj le a cselekvés előtt, mert nincs kedved hozzá, hanem megszokásból megcsinálod és lépsz tovább.

A cél sikeresen végig csinálni a gimit, leérettségizni. Ezt a célt kell felbontani kisebb, könnyebben elérhető célokra, amik teljesítése 1-1 lépéssel közelebb visz a nagy cél eléréséhez. Szerencsére ezt maga az oktatási rendszer magától is kínálja valamennyire. Sikeresen teljesíteni az adott évet, félévet, témazárót, röpdolgozatot mind a nagy cél kisebb részekre bontott elemei.

A hétköznapi feladatokat is érdemes ugyanígy felbontani falatnyi részekre. Egy könyvet teljesen kiolvasni, de még akár egy fejezetét elolvasni is nagy, sőt olykor hatalmas feladat. De minden könyvet oldalanként olvasol. Egy oldalt elolvasni nem nagy kihívás. Két oldalt elolvasni sem olyan nagy dolog. Tűzz ki olyan kis célokat, amiket még nem halálosan nehéz teljesíteni. Ha ez meg van, akkor jöhet valamilyen jutalom. Pl. 5-10 oldal elolvasása után jöhet egy kis szórakozás, addig nincs netezés, telefon nyomkodás, játék. Előbb a feladat haladjon egységnyit.

Persze azt is ki kell számolni, hogy ha csak 1-2 oldalt olvasol el, akkor mikorra fogsz végezni a könyvvel. Ha 10 perc olvasásara 3 óra jutalmazó szórakozást engedsz magadnak, azzal nem fog haladni az olvasás. Próbáld megfordítani az arányokat.

A pomodoro technika pl. arra épül, hogy beállítasz egy időzítőt 30 vagy 45 percre, addig semmi szórakozás, semmi játék, csak tanulás, munka teljes figyelemmel minél hatékonyabban, eredményesebben. Ha letelt az idő és már haladtál ennyit a feladatoddal, akkor beállítod 10-15 percre az órát és ennyi szórakozás, szabadidő jön, amikor semmi munka, semmi tanulás, csak kikapcsolódás. De a szórakozást is szigorúan abba kell hagynod, ha lejárt az előre kijelölt idő. Aztán kezdődik előről a 30/45 perces munka időszak, amikor dolgozni kell.

"Tűzz ki olyan kis célokat, amiket még nem halálosan nehéz teljesíteni. Ha ez meg van, akkor jöhet valamilyen jutalom."

Folyton ezzel jön mindenki... De jó, kitalálom, hogy elméletben mit kéne, hogy kéne, beállítom a vekkert vagy valamit - na de és aztán? Hogy vegyem komolyan az egészet? Hogyan ne térjek le arról az útról, amit így kijelölök magamnak, ha tudom, hogy igaziból akkor se dől össze a világ, ha letérek?

"egyszerűen nem érdekel konkrétan semmi"

Dehogynem. Pl. a gyk-zás érdekel. Azon belül milyen témakörökbe írogatsz, milyen témaköröket olvasgatsz? Na, az a te érdeklődési területed. Meg még más is, de kiindulásnak ez is elég lehet.

"Régen tanultam mert bizonyítani akartam"

Most meg már nagyobb vagy, és egyre inkább rájössz, hogy a szüleid boldogsága nem attól függ, hogy hány ötöst hozol. Nem olyan tragikus ez azért...

"és főleg mert okosabb szeretem volna lenni fejlődni"

És? Nem lettél okosabb a tanulástól? Nem fejlődtél? Dehogynem... Úgyhogy ha most is tanulsz, akkor most is okosabb leszel, meg fejlődni fogsz... Nézd meg azokat, akik nem tanultak, nem fejlődtek, milyen életet élnek. Tényleg úgy akarsz élni te is? Tényleg olyan emberek között akarod élni az életedet? Gondold meg, nem lenne-e jobb magasabbra tenni a lécet, és mégis inkább tanulni, hogy okosodj meg fejlődj!

"De most nem érdekel semmi még a jegyek se nagyon"

Ez úgy hangzik, mintha eddig a jegyek lettek volna a legfontosabbak... Az pedig nem jó...

"és főleg nem a céljaim"

Tehát vannak azért céljaid, csak mostanában nem érdekelnek? Vagy eleve nincsenek is céljaid?

"folyton arra gondolok a világ jobb lenne nélkülem és bár meghaltak álmomban"

Ez butaság. "A világ" pont ugyanolyan hely lenne - azok viszont, akik szeretnek, teljesen összetörnének. Minél jobban szeretnek, annál inkább. Na, ők legyenek a legfontosabbak, ne a jegyeid.