Az orvosok minek tanulnak 6 évig általános orvostudományt mikor a specializációjukon kívűl semmit nem tudnak a gyakorlatban?

Érteni ok-okozati összefüggéseket ÉS tisztában lenni azzal, akkor az én példámnál maradva, hogy hány fogunk van, 2 teljesen különböző dolog. Nem minden a lexikális tudás, de hiába ül a székemben valaki, akinek 140-es IQ-ja van, ha nincs egy közös nyelvünk, amin kommunikálni tudnánk, mert 7. osztályos egészségtan alapfogalmakkal nincs tisztában és hiába mondom neki azt, hogy a metszőfogán van egy szuvasodás, ha nem tudja mi a metszőfog és nem tudja mi az a szuvasodás és úgy kell beszélni még egy 140-es IQ-val rendelkező emberrel is, mint egy dedóssal, hogy a nyuszifogát megrágták a manók, mert a mindennapi élet szempontjából azért mégis csak lényeges lexikális tudás hiányában van.

De hogy megmaradjunk az eredeti kérdésednél, ami valamennyire erre a problémádra is választ ad. Mint írtam, fogorvos vagyok. Nekünk is kellett egy csomó általános orvosi tárgyat tanulni, még a belgyógyászat és a fülorrgégészet hagyján, de szülészetet sőt, szemészetet is kellett. Akkor én is vágtam a pofákat, hogy na ezt aztán minek. És valóban, 2 gyökérkezelés között viszonylag ritkán gondolom végig a belső női nemi szerveket. De képzeld, pár éve volt egy szaruhártya sérülésem, amivel a mai napig vannak gondjaim. Irtó jól eső volt, hogy ha hirtelen magamtól nem tudtam, de mikor láttam, akkor eszembe jutott, hogy most pontosan miről is van szó és megértettem, hogy mi történik velem, mire számítsak. Vagy egy másik példa: tanultunk gyerekgyógyászatot is. Nem sokat, de pont annyit, hogy a saját gyerekemet képes vagyok ellátni vele. 3,5 éves, de egyszer nem vittük betegség miatt orvoshoz, mindig képesek voltunk magunk menedzselni. Adnék tanácsokat a te gyerekeddel kapcsolatban? Dehogy is, eszembe sem jutna. Mit tudjam én, hogy te ebből mennyit értesz, vagy felismered-e, ha menet közben egy helyzet olyan fordulatot vesz, amivel mégis csak szintet kellene lépni és nem nyugszol meg azzal, amit én akkor mondtam, amikor még jobb állapotban volt a gyereked.

De ez átvetíthető a közoktatásra is. Persze, tele van a közoktatás olyan infókkal, amelyek nélkül jó eséllyel leéled az életed. De sok olyan is van, ami nélkül egyébként nem, vagy sok kellemetlenségtől kímélted volna meg magad, hogy ha mégis tudod. Például még egy kör parkettáért elmenni a boltba, mert nem sikerült elsőre kiszámolni, hogy mennyi kell, az csak kellemetlenség, de mikor úgy aláírsz az OTP-ben egy hitelkérelmet, hogy fel sem tűnik, hogy pár hónap múlva jóval nagyobb összeget kell majd havi törlesztőként fizetned, mint amennyit a családi budget még elvisel, na az már több, mint kellemetlen. És ezek mindennapos példák az én környezetemből.

Orvostanhallgató vagyok, kezemben már egy másik, doktori fokozatot adó diplomával, szóval releváns véleményt tudok megfogalmazni a felsőoktatásról, mert hosszú éveket töltöttem már el benne.

Értem én kedves kérdező, hogy mire akarsz kilyukadni, de gondolom nem jártál ki egy gyakorlati egyetemi képzést még, ha ez a véleményed.

Abban igazad van, hogy egy értelmes egyén tud gondolkozni és ez elég is kellene, hogy legyen a mindennapokhoz, de ez korántsem igaz a gyakorlatban. Az orvosi egyetemen évekig folyik az elméleti képzés, alapozás, amit lehet az ember haszontalannak hát még akkor, de a későbbiekre ez szolgáltat erős alapokat. Hiába tanulod meg egy betegség nevét, tüneteit, ha a mögötte zajló molekuláris, immunológia hátteret nem látod át, mert akkor a gyógyszerelés is nehéz lesz. Persze, vannak protokollok, de egy jó szakember azért gondolkozni is tud és mivel az emberi szervezet egy rendkívül bonyolult és egyéni eltéréseket mutató rendszer, nem mindenkire húzhatjuk rá ugyanazt a sémát.

A te logikáddal gondolkozva bárkit oda tudnánk állítani orvosnak, mert azt, hogy pl. egy kötőhártya-gyulladásra milyen szemcseppet adunk, milyen dozírozással, azt az utca embere is hipp-hopp megtanulná. Én is gondolhatnám ezt mondjuk egy mérnöki képzésről, de fogalmatlan vagyok hozzá és nem tudom miből áll a tudományuk, ezért tűnik a távolból egyszerűnek.

Az eredeti kérdésedre visszakanyarodva: a hat éves képzés során minden területet lefedünk, hiszen az egész szervezet összefüggően dolgozik, pl. egy bőrgyógyászati tünet megjelenhet egy belgyógyászati eredetű probléma jeleként. A képzés után mindenki a saját területére koncentrál, ennek időtartalma 3-5 év. Ha valaha tanultál már valamit az életedben, akkor elég hamar beláthatod, hogy az ember felejt, nem is kicsit, de egyébként sem mélyedünk bele annyira az egyetemi képzés alatt az egyes szakterületekbe. Teljesen normális, ha egy x éve praktizáló kardiológus nem emlékszik már a neurológiára, de biztosan fel tudja eleveníteni azokat a kórképeket, amit szorosan összefüggnek a kardiológiával.

Én mindenkinek azt tanácstalan aki nem érti ezeket, vagy netán a háziorvosok tudásár pocskondiázza, hogy nyugodtan iratkozzon be az egyetemre, ki lehet próbálni.

Mondok még egy példát arra, miért kell az orvosoknak egy átfogóbb alap tudást adni a konkrét szakterületnél. Előfordulhat, hogy egy betegnek többfajta szakterületre kiterjedő problémája van, és az egyik baj befolyásolhatja a másik ellátását. Ilyen esetben az orvosoknak konzíliumot kellene tartani, és érteniük kell legalább nagyrészt, hogy mire utal a másik és az a bizonyos probléma milyen gondot okozhat a szakterületére vonatkozó baj ellátásában.

Például van valakinek egy erekre kiható autoimmun betegsége, ami befolyásolhatja sajnos az egész szervezetet, bármelyik szervrendszert. Mondjuk hogy gondok vannak miatta a vesével, a szemmel és a tüdővel. Akkor aki kezeli, teszem azt immunológus, valamit értenie kell ezekhez a szervekhez is alapvetően, hogy tudja monitorozni a saját kezelése sikerét, például értelmezni tudja a veseparamétereket/ultrahangot satöbbi. Ha a beteg olyan ellátást igényel, akkor neki kell kezelnie ezeket a problémákat is, ideális esetben szakorvossal pl. nefrológussal konzultálva, de ha sürgős a beavatkozás, akkor tudnia kell SOS-ben tenni valami olyat, ami legalább nem árt, és potenciálisan használ a vesének, hiába immunológus a speciális szakterülete.

Az orvostudomány egyszerűen túl bonyolult és komplex ahoz hogy 6 év alatt úgy megtanulj mindent az emberi szervezetről hogy bármit meg tudj válaszolni. Nyilván minden orvos rengeteget tud a szakterületekről amit tanulnak az orvosin, de az nem elég egy pontos diagnózishoz. Minden orvosi szakra vannak arra specializálódott orvosok, eleve felesleges “mások levesébe nyúlkálni”.

Amúgy ez más szakmáknál is így van: ha valaki elvégzi az autószerelő iskolát és elkezd karosszériázni, akkor nem fog autóvillamossággal foglalkozni, mert abból csak az alapokat ismeri, az már az autóvillamossági szerelők dolga.