Mit gondoltok az iskolai bántalmazásrol? Csesztetésről? Titeket bántottak suliba?

Hát ez még nem is annyira vészes, ennél durvább sztorikat hallani.

Elvileg a tanároknak fel kell ellene lépni, bár sokszor tehetetlenek, és inkább félrenéznek.

A gyerekek kegyetlenek, mindenkin találnak valami fogást, aki olyan. Engem azért csúfoltak, mert sovány voltam, volt akit azért, mert kövér.

A lányomat azért csúfolták, mert balkezes. Szóval sajnos ez mindenhol előfordul, az osztályfőnöknek kell érzékenyíteni a gyerekeket, hogy legyenek egymással toleránsak. Az áldozat is valamennyire tehet róla, hiszen "jól" reagál. A gyerekeket is meg kell tanítani rá, hogy egy-egy beszólásra hogy kell reagálni. A bullyerek mindenkivel bepróbálkoznak, és arra szállnak rá, aki ideális áldozat. Legtöbbször az agresszor is egy sérült gyermek, akit máshol bántottak.

A lányom felsőre már megtanulta, hogyan kell rá reagálni, gyakorlatilag utána már nem találtak rajta fogást.

Azért ha nagyon eldurvul a dolog, elhoznám a gyerekemet abból az iskolából.

A tanárok sokszor akaratlanul is adják a lovat a gyerekek alá. Hiszen ha a tanár szemmel láthatóan utál egy gyereket, akkor azt fogják tőle tanulni, hogy ezzel a gyerekkel lehet így viselkedni. A fiam osztályfőnöke ilyen volt, szerintem észre sem vette, sajnos el is kellett hozni abból az osztályból. A következő suliban szerencsére az ofő nem támogatta a szekálást.

Engem általánosba szekáltak nagyon sokat csak mert volt némi túlsúlyom aminek látszata is volt, és akkor még kellett tornadresszt hordani tesiórán nekünk lányoknak és nagyon sokszor együtt tesiztünk a fiúkkal. A tornadressz olyan mint a fürdőruha totál rám feszült és igen csak kiemelte az alakomat és mivel kéket kellett hordanunk így sokan csúfoltak bálnának például. Na meg amikor kötélmászás vagy olyan feladatok voltak amiket nem tudtam megcsinálni akkor a tanár mondta hogy nem kell és mindig ment a piszkálás hogy bezzeg nekem nem kell. Igaz azt tudták hogy helyette futnom kellett pár kört időre, vagy más feladatot csinálni hogy valamire jegyet kapjak ami sokszor nagyobb kínzás volt mert eléggé különcnek éreztem. Meg persze nekem elég hamar kezdett nőni a mellem a kövérségem miatt nyilván nagyobb is volt a többiekénél és a dressz miatt ez iszonyatosan látszódott és azért is kaptam az ívet hogy melltartót hordok amikor még senki nem hordott és mindig mondták hogy "nagycsöcs" ez inkább a fiúkra volt jellemző hogy ezt mondták.

Aztán amikor 8. osztályos lettem már annyira nagy darab voltam magasságra is hogy egyszerűen anyám nem talált tornadresszt a méretembe, és beszélt a tanárral hogy legalább elégedjen meg a pólóval meg a nadrággal vagy inkább vesz nekem sima fürdőruhát max ujjatlan lesz. Akkor mondta a tanár hogy nem kivételezhet ez alól viszont javasolta azt hogy beszéljünk a gyerekorvossal adjon felmentést tesi alól is írja elő hogy inkább úszni járjak meg külön gyógytesire csak hogy osztályozható legyek.

Aztán végül így megúsztam a rendes tesiket de ugyanúgy bent kellett lennem órákon és ezért is kaptam az ívet elég rendesen.

Aztán mire eljutottam gimibe addigra fogytam is meg erősödtem is, meg már kezdtem normálisan kinézni. Ott kellett ugyanúgy tesiznem de már elég volt a póló meg a nadrág és azért már ügyesebb is voltam, meg ott ment minden. Ott senki nem szekált ha valami nem úgy ment akkor is kellett csinálnom, amennyire tudom, de legalább megpróbáltam a többiek meg max kuncogtak de utána el is felejtették. Sokkal komolyabbak voltak azok az osztálytársaim és ott már egyáltalán nem volt piszkálódás.

Kegyetlen dolog, a tanároknak meg kellene előzniük, illetve fel kellene lépniük ellene; de a kínzók valahogy tudják, mikor nem figyel a tanár, így csak az ellenreakciót láthatják. A ne reagálj rá nem biztos, hogy működik. Keresnek valami mást, ami jobban fáj.

Én autista vagyok, úgyhogy teljesen megértem a helyzetedet. Gonoszok tudnak lenni a gyerekek.

2-es, átérzem, huh, de rémes volt a kommunizmusban az az undorító tornadressz.

Én meg pont az ellenkezője voltam, csontsovány. Hát, rajtam is rémesen állt a tornadressz, minden bordám kilógott. Nem is értettem, hogy miért nem léptek már fel ez ellen akkor a szülők, szinte olyan volt, mintha meztelenül állnál ott mindenki előtt. Engem kifejezetten a tesitanárnő szekált. Minden órán elmondta, hogy milyen undorítóan nézek ki. Szó szerint ezt mondta. Manapság már nem tehetné meg ezt egyik tanár sem, mert a szülő bemenne és ráborítaná az asztalt. Anyám megvonta a vállát, a tesi sehova nem számít. A jegy tényleg nem számít, de lelkileg kicsinált, ráadásul évtizedekre meghatározta a viszonyomat a sporttal.

Amúgy egyedül ennél a nőnél voltam hármas, minden másból 4-5. Egyébként egészen meglepő módon az osztálytársaim nem kezdték követni ezt a banyát, igaz, hogy ez már felsőben volt. Alsóban sajnos ha van ilyen tanár, mennek utána a gyerekek.

Szerencsére ma már alsóban is rövid nadrág, póló kell a tesiórára, legelvetemültebb tanár esetleg fehér pólót kér, de ennyi.

Szia!

Engem nagyon durván kiközösítettek, zaklattak, megaláztak, az általános iskolában és a gimnáziumban egyaránt. Rémálmaim lesznek ha a közoktatásban eltöltött 12 évemre visszagondolok. Sajnos mind verbálisan, mind fizikailag is bántottak. Igazság az hogy egy hatalmas céltábla voltam, mivel sovány, szégyellősebb típus voltam. Totálisan szét szedtek az osztály "menői" konkrétan már egy "jó" hétnek számított ha csak 2-3x kötöttek belém, belöktek a sarokba. Elég volt valakire rá pillantanom és már kaptam a csesztetést.

A zaklatás volt, hogy csak beszólogatásokból, megalázásról verbális bántalmazásról szólt. Általában ezek voltak a "jobb napok". A fizikai viszont már más tészta. Általában közrefogtak és beleraktak a kukába. Falhoz nyomtak és fojtogattak, néha ütöttek, rúgtak ahol értek.

Nem volt egy barátom se, magányos voltam így kb. senkire sem tudtam támaszkodni, odamenni, hogy hátha úgy nem kötnek belém. Sajnos a magányomat a zaklatók is észre vették így, ezt ők csúnyán kihasználták.

Az osztály többi tagja, nem csinált semmit, általában röhögtek rajtam.

Testnevelés óra és az öltöző volt maga a horror. Volt hogy be sem engedtek, és a tanár meg monda nekem menjek be, én mivel egy kis gyáva nyúl voltam nem mondtam neki, hogy ők nem engednek be, és így mindig próbáltam bemenni, csak abban a pillanatban pár erősebb megfogott és kihajítottak mint egy zsákot.

Tesin folyton fellöktek, megaláztak. Egyhuzamban mondták hogy nyomorék, semmire kellő, 0 az élete.

Természetesen az ellenem történt bántalmazás utána azt mondták mindig ha bárkinek el merem mondani, akkor súlyos árat kell fizetnem. És én ezt valóban nem mondtam el senkinek, magamban próbáltam tartani, azzal hogy már csak a hétvégéig bírjam ki, és ahogy teltek az évek, az egyre közeledő érettségi is mentett valamit a kitartásomon.

Az érettségi volt maga volt a megváltás. Amikor a kezembe kaptam a sikeres érettségi bizonyítványt az lett a legkedvesebb emlékem a közoktatásban eltöltött éveimből. Így érettségizett le sikeresen, egy önbizalomhiányban szenvedő, magányos, már-már depressziós, kiégett introvertált srác.

Soha nem éreztem akkora örömöt, felszabadulást mint amikor kiléptem a bizonyítvány osztás után az iskola kapuján.

Az érettségi után sürgősen elkezdtem, változtatni magamon. Elmentem személyiedzőhöz, valamint szülői kapcsolatoknak köszönhetően, elkezdtem küzdősportolni. Nyilván nem a másik napra tűnt el az önbizalom hiányom és a középiskola okozta sebek sem forrtak be hamar, de hála a sportnak és a pszichológus az egyetemet már jobb emberként kezdhettem el. Ott már sikerült barátokra lelnem, és a sportnak hála egyre kezdtem izmosodni ami növelte az önbizalmam, így 20 évesen lett egy barátnőm is.

Most 22 évesen, már csak néha-néha, ha valaki rákérdez az iskolai éveimre akkor jön elő egy kis rossz érzés (mindig azt hazudom hogy jó volt a középsuli).

Úgy vagyok vele hogy ezeket a sebeket nem törölhetem ki mivel ez is hozzá tesz ahhoz ami most vagyok.