Mitől,miktől függ, hogy egy gyerek elég okos lesz-e ahhoz, hogy diplomázzon? Min múlik, hogy egy gyerek okos lesz?

Többnyire az a kérdés, hogy figyel-e, megtanulja-e hogyan tud hatékonyan tanulni, akar-e tanulni.

Suli elején az, ha valaki figyel, érdeklődik, az elég. Ha van valami nehézsége mégis, akkor azt észre kell venni és foglalkozni vele. Aztán ez spirálban megy. Mennyire nézik le a tanultakat a környezetében, marad-e motiváció. Szülő vagy tanár segít-e megtalálni a megfelelő tanulási módszert, ha magától nem megy stb.

Gyerekkorban, suli előtt érdemes készségfejlesztő játékokkal foglalkoztatni a gyereket stb.

"Az egyetem elvégzéséhez kevés az, hogy szorgalmas és beseggeli."

Pedig de, mi több a legtöbb szak erről szól, aztán majd a munkahelyen rájössz, hogy töredéke kell az egyetemnek (már ha kell valamennyi).

"Nekem pl semmi nem megy. Vagy ment anno.De még most se. Semmihez nincs érzékem."

Na ez nem igaz. Hülye nem vagy, mert értelmesen le tudtad írni a kérdésedet, értelmesen reagálsz a válaszokra. A helyesírásod például nem hibátlan, de sokkal jobb, mint jónéhány kérdezőnek ezen az oldalon. Főleg vesszőhibád van, az pedig egyértelműen arra vezethető vissza, hogy nem tudod a mondatokat normálisan elemezni. Ez általános iskolai anyag, és annyira logikus, hogy csak oda kellett volna figyelni órán, azóta is tudnád. Nem az a része kell ide, hogy ez most alárendelő mellékmondati tagmondat, csak annyi, hogy ez már egy másik tagmondat.

Ha ez általánosban bekattant volna neked, akkor most nem lenne vesszőhibád. Vagy nem figyeltél oda, vagy béna volt a tanárnéni, teljesen mindegy már, de ha nincs meg az alap (márpedig ez alap), akkor nehéz építkezni.

Szerintem ez neked a bajod minden másból is. Ha matekból az elején nem értetted meg a szorzótáblát, akkor gyakorlatilag buktad a matekos karriert. (Nem, nem az volt a lényeg, hogy bemagold a szorzótáblát, hanem hogy megértsd, 5*4=4+4+4+4+4=5+5+5+5. Ezt sajnos nem minden iskolában magyarázzák el, úgyhogy sok esetben a tanárok b@sszák el.)

Több dologtól függ, mi a tanulás titka. Én a műegyetemen végeztem, az elejétől kezdve vadásztam a példatárakra, mert szerintem ott lehet lemérni, hogy érti-e az ember, mit tanult. Ha nem érti, akkor előbb meg kell érteni. Ehhez - nekem - néha más szerzőtől ugyanolyan témájú könyv is kellett. Azzal ellentétben, amit itt olvasok, hogy mindent be lehet seggelni. Lehet a fenét. Én sosem tanultam könnyen azt, ami nem érdekelt, ilyen volt a villamosmérnöki karon a politikai gazdaságtan, amelynek szigorlatán a tétel ismertetése után a közgázról átjövő professzor megkérdezte, maga szerint melyik izé a nagyobb a kettőből? Á, mondom, ez. Kinyitotta az indexemet, mondván: kap egy kettest, mert magának semmi fogalma nincs az egészről. :D Bármelyik jó tanár ezt meg tudja csinálni, egy kérdéssel pőrére vetkőztetni az előtte ülő buta tinit.

Középiskola elsőben viszont volt egy mélyrepülésem, mert szerintem nyolcadik általánosban vagyunk többen úgy, hogy az adott környezethez képest okosak vagyunk (tehát nem vagyunk okosak, csak nyolcadikosként a tananyaghoz képest), és így nem kell tanulnunk, viszont a középiskolában ritkán elég az órán félfüllel hallott anyag, de tanulni meg nem tanultunk meg. De nem kell ehhez varázspálca (manapság azt kérdik a féregrágta agyúak, hol van rá applikáció :D ), lényeg keresése, vázlatkészítés, csoportosítás, összefüggések keresése, versnél meg a hangos, ismételt felolvasás. :D

Kettő itt nem hangzott el:

1. Szeretni kell a főtárgyat, amit az ember választ egy rövid életre. Nem az a kérdés, hogy melyik fizet jobban, a kézsebész vagy a rovarbiológia. Azokat mindig csodáltam, akiket nem érdekelt különösebben az, amit tanultak. A rohadás tudott volna így éveket eltölteni. :D

2. Egy jó tanár, hát az iszonyatos erőset tud lökni. Én például felvételi előkészítőre jártam Pécsett a Pollackra, és ott tartotta a matekot egy bajszos fazon (még csak nem is matekos volt, valami műszaki végzettsége volt), aki olyan látható élvezettel matekozott, hogy... hát majdnem szó szerint elkezdett csorogni a nyálam. Akkor már nem voltam rossz matekból, de jó sem, onnantól kezdve viszont villámgyorsan és szinte száz százalékban jól gyilkoltam ki a felvételi példatárakat, az egyetemen meg azzal folytattam, hogy bonyolultabb végképleteket sosem jegyeztem meg, csak a levezetés menetét, és ha olyan példa volt, levezettem pár perc alatt magamnak, és mivel már a felvételire készüléskor törekedtem a minél gyorsabb számolásra, általában ezzel együtt is úgy 15 perccel előbb befejeztem, mint a többiek.

Mondjuk nekem a szüleim nagyon okosak voltak, bár ez nekik a politika alakulása miatt inkább csak kesergésre adott volna okot, előnyük nemigen származott ebből. Az unokáimon kiütközik ez, szóval a géneknek nyilván van szerepe, de ez nem egy új felismerés, a lovat meg a kutyát is így tenyésztik évezredek óta :D .