Tényleg nem nekem való az orvosi?

Ne haragudjatok, ha hosszú lesz, megpróbálom röviden összefoglalni.

Gimi utolsó évében jöttem rá, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, nyilván nem jártam faktra sem bioszból, sem kémiából. Egyedül felkészültem abban az évben bioszra, így 44% lett. Ez után kiderült, hogy van egy jóindulatú daganatom, nem mentem dolgozni, (ahogy terveztem ), hanem beiratkoztam egy OKJ-re, hogy legyen TB-m, mellette próbáltam dolgozni és tanulni mindkét emeltre. Nyilván túlvállaltam magam, otthagytam az OKJ-t, hogy az érettségire tudjak koncentrálni.

Az érettségijeim előtt 1 héttel meghalt a legjobb barátom autóbalesetben, teljesen magamba zuhantam, így ez eléggé rányomta a bélyeget az írásbelikre és a szóbelikre is. Most ősszel mentem bioszból harmadjára, de teljesen felesleges volt, hiszen alig készültem rá, még mindig nem tudtam túltenni magam azon, hogy meghalt egy nagyon közeli barátom. Terápiára leghamarabb januárban jutok el, addig próbálok tanulni és túlélni, de elég nehezen megy. A családtagjaimtól rendszeresen megkapom, hogy minek akarok így orvosira menni ha az emelt érettségikre sem tudok megfelelően túlkészülni, de ők nem veszik figyelembe sem azt, hogy rákom volt, sem azt, hogy elveszítettem egy számomra nagyon fontos személyt. Vagy tényleg nem vagyok oda való?

A töri érettségire például 1 hónap alatt készültem fel (suli mellett), előtte 30-40%-osokat írtam, élesben az írásbelim 88% lett. Szóval ez alapján úgy érzem, hogy viszonylag nagy mennyiségű anyagot rövid idő alatt meg tudok tanulni, de eléggé bizonytalan vagyok benne most már a családomnak köszönhetően.

Ennek ellenére még hajt az, hogy szeretnék életeket menteni, de lehet tényleg el kéne engednem. Ti mit gondoltok erről?

Előre is köszönöm szépen a válaszokat!