Tényleg nem nekem való az orvosi?
Ne haragudjatok, ha hosszú lesz, megpróbálom röviden összefoglalni.
Gimi utolsó évében jöttem rá, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, nyilván nem jártam faktra sem bioszból, sem kémiából. Egyedül felkészültem abban az évben bioszra, így 44% lett. Ez után kiderült, hogy van egy jóindulatú daganatom, nem mentem dolgozni, (ahogy terveztem ), hanem beiratkoztam egy OKJ-re, hogy legyen TB-m, mellette próbáltam dolgozni és tanulni mindkét emeltre. Nyilván túlvállaltam magam, otthagytam az OKJ-t, hogy az érettségire tudjak koncentrálni.
Az érettségijeim előtt 1 héttel meghalt a legjobb barátom autóbalesetben, teljesen magamba zuhantam, így ez eléggé rányomta a bélyeget az írásbelikre és a szóbelikre is. Most ősszel mentem bioszból harmadjára, de teljesen felesleges volt, hiszen alig készültem rá, még mindig nem tudtam túltenni magam azon, hogy meghalt egy nagyon közeli barátom. Terápiára leghamarabb januárban jutok el, addig próbálok tanulni és túlélni, de elég nehezen megy. A családtagjaimtól rendszeresen megkapom, hogy minek akarok így orvosira menni ha az emelt érettségikre sem tudok megfelelően túlkészülni, de ők nem veszik figyelembe sem azt, hogy rákom volt, sem azt, hogy elveszítettem egy számomra nagyon fontos személyt. Vagy tényleg nem vagyok oda való?
A töri érettségire például 1 hónap alatt készültem fel (suli mellett), előtte 30-40%-osokat írtam, élesben az írásbelim 88% lett. Szóval ez alapján úgy érzem, hogy viszonylag nagy mennyiségű anyagot rövid idő alatt meg tudok tanulni, de eléggé bizonytalan vagyok benne most már a családomnak köszönhetően.
Ennek ellenére még hajt az, hogy szeretnék életeket menteni, de lehet tényleg el kéne engednem. Ti mit gondoltok erről?
Előre is köszönöm szépen a válaszokat!
Az a baj hogy az orvosi nagyon embert próbáló, erősnek kell lenni lelkileg
És a közép törire meg ne alapozz, mert annak a nagy része szövegértés, nem nehéz megírni ötösre. Nagyjából képben kell lenni az eseményekkel, de ennyi. Szóval ez még nem jelenti azt, hogy menne az orvosi.
A kémia hogy megy?
Szerintem egyszer sem voltak adottak a körülményeid ahhoz, hogy a teljesítményedet értékelni tudjuk. Az érettségi egy teszt, adott pillanat, adott kérdezett tudása. Igenis sok múlik azon (a felkészülés mellett), hogy az ember milyen lábbal kelt fel, hát még ha ilyen történések vannak. Én a helyedben újra próbálkoznék, de rendes lelki és szellemi felkészüléssel.
A felvételi után sokszor az volt az érzésem, hogy nagyobb megmérettetés volt az érettségi, mint maga az egyetem, annak ellenére, hogy ott félévente kérnek kb akkora anyagot mint egy érettségi (persze az emeltekkel). Nekem is vannak szaktársaim, akik másodjára, harmadjára, vagy többedjére nyertek felvételt, én elsőre. Egyáltalán nem látszik meg a mostani teherbírásunkon, teljesítményünkön. Sőt.
üdv, egy állatorvosis
Ha orvosnak készülsz, azért ennél jobban meg kell acéloznod magadat. Háromszor mentél neki, de mindháromszor volt valami indokod, hogy ne készülj.
Eldöntheted, hogy egy barátodat akarod gyászolni, vagy orvos akarsz lenni. A depresszió és a tanulás együtt nem megy.
A jóindulatú daganat nem rák.
Ha mindenen így stresszelsz mi lesz, ha egyszer közölni fogod valakivel, hogy halálos beteg? Lemondod az aznapi betegeidet és haza mész sírni?
Adnék neki egy utolsó esélyt, jövőre. Ha nem menne, mert nincs időd, noncs kedved, szomorú vagy, akkor tessék szépen máshova felvételizni és kezdeni valamit az életeddel.
Nem akarlak bántani, de kifogás kifogás hátán...
Én tényleg rákos voltam, közben tragikus körlmények között halt meg az apukám, és 40 felett, család mellett csináltam a jogot, az egyetemtől 250
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!