Tényleg nem nekem való az orvosi?
Ne haragudjatok, ha hosszú lesz, megpróbálom röviden összefoglalni.
Gimi utolsó évében jöttem rá, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, nyilván nem jártam faktra sem bioszból, sem kémiából. Egyedül felkészültem abban az évben bioszra, így 44% lett. Ez után kiderült, hogy van egy jóindulatú daganatom, nem mentem dolgozni, (ahogy terveztem ), hanem beiratkoztam egy OKJ-re, hogy legyen TB-m, mellette próbáltam dolgozni és tanulni mindkét emeltre. Nyilván túlvállaltam magam, otthagytam az OKJ-t, hogy az érettségire tudjak koncentrálni.
Az érettségijeim előtt 1 héttel meghalt a legjobb barátom autóbalesetben, teljesen magamba zuhantam, így ez eléggé rányomta a bélyeget az írásbelikre és a szóbelikre is. Most ősszel mentem bioszból harmadjára, de teljesen felesleges volt, hiszen alig készültem rá, még mindig nem tudtam túltenni magam azon, hogy meghalt egy nagyon közeli barátom. Terápiára leghamarabb januárban jutok el, addig próbálok tanulni és túlélni, de elég nehezen megy. A családtagjaimtól rendszeresen megkapom, hogy minek akarok így orvosira menni ha az emelt érettségikre sem tudok megfelelően túlkészülni, de ők nem veszik figyelembe sem azt, hogy rákom volt, sem azt, hogy elveszítettem egy számomra nagyon fontos személyt. Vagy tényleg nem vagyok oda való?
A töri érettségire például 1 hónap alatt készültem fel (suli mellett), előtte 30-40%-osokat írtam, élesben az írásbelim 88% lett. Szóval ez alapján úgy érzem, hogy viszonylag nagy mennyiségű anyagot rövid idő alatt meg tudok tanulni, de eléggé bizonytalan vagyok benne most már a családomnak köszönhetően.
Ennek ellenére még hajt az, hogy szeretnék életeket menteni, de lehet tényleg el kéne engednem. Ti mit gondoltok erről?
Előre is köszönöm szépen a válaszokat!
A mentális egészséged a legnagyobb gond, ha azt helyre pofozza neked a pszichológus, pszichiáter, akkor szerintem simán felvesznek orvosira.
A többi érzéketlen bunkó pedig, aki itt válaszolgatott a kérdezőnek a "kIfoGáS" címén, pedig igazán visszafoghatná magát. Teljesen szorong, depressziós a Kérdező, ezen a ponton nem úgy működik az elme, nem kell okoskodni és leszólni valakit, hanem megoldással szolgálni.
Különben is most nem azért mondom, hogy leminősítsem a felsőoktatási rendszert, de kifejezetten vannak olyan diákok orvosin, akik nem a legélesebbek kések a fiókban, csak szeretnek magolni, mégis megvannak nagyjából, bizonyos hiányosságok pedig a képzés alatt is felszínre jöhetnek, de akkor addigra már tudod pontosan min kell javítanod szépen sorjában, hozza az élet. Senki nem úgy kerül be egyetemre, hogy alkalmas már akkor bármire is. Ha tényleg ezt szeretnéd csinálni, akkor meg is fogod tudni.
Szerintem engedd el... (egyelőre)
Orvosi egyetem olyan, ha nem támogat a családod akkor vagy q.. nehéz vagy lehetetlen (értsd: folytonos tanulás szükséges, szóval vagy tanulsz vagy dolgozol/vagy összeszorítod a fogad és mindkettőt és yolo)
Az nem jó, ha azzal példálóztok, ki milyen megrázkódtatással csinálta meg. Nem segít. Ő ilyen, nem ismerjük, sem azt, hogy dolgozza fel magában a történteket.
Ha egyedül nem megy, muszáj a pszichés jólétért fizetni a pszichológusnak. Én is szívom rá a fogam, de megéri. Tedd rendbe magad, kezdj apránként készülni és előbb utóbb a szorgalom győzni fog, de ahhoz te is kellesz!
#13
Ezért mondtam én is, hogy először pszichésen kell rendbe tennie magát, mert szét van traumatizálva, itt meg páran bemesélik itt neki, hogy nem valid, hogy így reagált az őt ért traumákra. Most komolyan az normális, aki a rákkal akar itt farkat méregetni? Meg bemeséli neki valaki, hogy rosszul fog reagálni x idő múlva és ezért ne csinálja...
Erősen kétlem, hogy a kérdezőnek a képességeivel lenne gond, mentálisan kell rendet tenni. Úgyhogy emiatt szerintem nem kell feladni, mert itt egy normális érv se hangzott el ellene. Maximum annyi van ebben, hogy jelenleg nincs itt az ideje.
Aki meg a sajat
Szia. Harmadéves orvostanhallgató vagyok és leírom, hogy én mit gondolok őszintén erről. Szóval, azok a dolgok, amik történtek veled, nem pozitív dolgok, viszont, ha orvos akarsz lenni és klinikumban akarsz dolgozni, akkor ennél sokkal-sokkal-sokkal-sokkal keményebb dolgokon kell átmenned. És tényleg nem túlzok. Az orvosi alapból egy nagyon embertpróbáló képzés, épp most tapasztalom a saját bőrömön. Én is úgy jöttem ide, hogy embereket akarok gyógyítani és segíteni akarok másokon, hivatástudat, stb... Készülj fel arra, hogy ezt az egyetem ki fogja belőled ölni. Legalábbis belőlem és jópár évfolyamtársamból már kiölte. Orvosként minden nap emberi életek lesznek a kezedben és simán benne van a pakliban, hogy naponta vesztesz el betegeket, ha olyan osztályon dolgozol. Ide tényleg vasidegrendszer kell és valami nagyon kell motiváljon, hogy ezt el tudd végezni és tudd csinálni. Engem jelenleg az motivál, hogy már túl sokat kéne visszaperkáljak az államnak, ha kiszállnék. És nem azért szállnék ki, mert nem lenne meg az eszem, hogy elvégezzem, hanem azért, mert félek, hogy ennél sokkal rosszabb dolgok fognak történni és nem tudom, hogy azokkal hogyan küzdenék meg. Meg még maradt valami minimális abból a lelkesedésből, ami az elején volt, bár kiégetett rendesen a harmadév eddig. Az egyik tanárom úgy fogalmazott, hogy az orvosi az a katonaság, és amikor majd kikerülsz orvosként, az már az igazi harc. Szóval ezzel csak arra akarok utalni, hogy készülj fel, hogyha orvos akarsz lenni, hogy folyamatosan nehezedni fog minden. És ha akarsz kifogásokat találni, akkor fogsz is. Mert mindig vannak. Egyik csoporttársam úgy ment vizsgázni pl. múltkor, hogy azelőtti nap halt meg a nagypapája, akit nagyon közelinek érzett. Vannak és lesznek ilyenek. Én múltkor egyik napról a másikra üvegtesti homállyal ébredtem fel. Van aki szkizofrén lesz a képzés alatt, stb. Az élet nem habos torta. És az orvosi, az egy különösen nehéz játszma. Szóval nem akarlak elszomorítani, de ha orvos akarsz lenni, akkor oda nagyon-nagyon szívós kell legyél és tényleg vasidegrendszer kell. Nyilván van szép fele is, bár így harmadévesként nem látom még a fényt az alagút végén, de próbálok hinni benne, hogy egyszer jó lesz.
Remélem nem tántorítottalak el, de inkább most nézz szembe a valósággal, mert minél előbb szembenézel, annál kevesebb csalódás fog érni. Ha nagyon elhívatott vagy és képes vagy lemondani nagyon sok dologról, akkor egy esélyt megérdemelhet az orvosi, első félévben már kiderülne, hogy hogy bírod.
Ezek alapján szerintem nem tudnád elvégezni, én azt tanácsolom hogy engedd el. Sokaknak tetszik az orvosi, de nem látnak bele mélyebben hogy ez is mit is jelent és mik a követelmények. Sajnos neked erős alapjaid sincsenek, mert azért a biosz kémiát 4 évig tanulják a gimiben. Az orvosihoz kell a fizika és a matek is.
Azért az a biosz 44% se túl biztató ha egy évet rászántál a felkészülésre.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!