Ha minden jól megy, jövőre, 24 évesen tudom elkezdeni az egyetemet. Nem tudok megszabadulni attól a frusztráló érzéstől, hogy csomó mindenről lemaradtam, és hogy majdnem 30 leszek, mire végzek. Hogyan szabaduljak meg ezektől a negatív gondolatoktól?
Jelenleg 23 éves vagyok. Mindig is nagyon nehezen találtam a helyem, minden téren. Az érettségi óta eltelt 5 évben sokmindent kipróbáltam, de sehol nem találtam meg azt a helyet, ahol jól érezném magam, soha nem voltam elégedett. Idén nyáron, egy hihetetlen élményekkel teli utazás gyakorolt rám olyan hatást, hogy úgy érzem, teljesen megváltoztam. Mostanra kristályosodott ki az út, amelyen el kell indulnom, mostanra jöttem rá, mit is szeretnék tanulni.
Ha minden nagyon jól sikerül, jövőre tudom elkezdeni az egyetemet.
Viszont nem tudok szabadulni azoktól a destruktív gondolatoktól, hogy úgy érzem, lemaradtam sokmindenről, és késésben vagyok. Frusztrál a gondolat, hogy 29 leszek, mire elvégzem a mesterképzést és belevághatok a karrierembe. Korombeli ismerőseim nagy része mostanában végez, és kezdi el a karrierjét. Úgy érzem, nagyon le vagyok maradva. Frusztrál a gondolat, hogy az egyetemi évek már nem lesznek olyan bulisak, mint ha 18-19 évesen vágtam volna bele. Annyira irigylem azokat, akik középiskola után rögtön tudták, hova szeretnének menni, elkezdték egészen fiatalon az egyetemet, kaptak szülői támogatást, nem kellett mást csinálniuk csak tanulniuk és a szabadidejükben önfeledten szórakozhattak, bulizhattak, élvezhették az egyetemi életet. Annyira megtapasztaltam volna én is azt az életérzést...
Úgy érzem nekem már nem lehet ugyanolyan, mert nyilván nem szeretném 29 éves koromig a szülőktől várni a támogatást, a szabadidőmben muszáj lesz pénzt keresnem, hogy fenn tudjam tartani magam.
Annyira sajnálom, hogy csak most jött meg az eszem és nem korábban. Bárcsak vissza tudnám tekerni az időt, vagy tanácsot tudnék adni az 5 évvel ezelőtti önmagamnak.
Tisztában vagyok vele, hogy ezek a gondolatok csak lehúznak, de akárhogy is próbálok, nem tudok megszabadulni tőlük.
Az egyik rokonom pszichológus, legalább 5 év szükséges hogy elhelyezkedjen valaki a szakmában mesterképzéssel. Mesélte, hogy nem egy pszichológust ismer, aki 30 évesen tett a gyerekkori álmáért és szorította háttérbe az akkori munkáját, ami mellesleg nem is tette boldoggá igazán. Sőt, olyan szakmabeli ismerőse is van, aki 40 évesen kezdte az alapképzést.
Természetesen szeretnénk az életünket egy előre elképzelt séma alapján élni, hiszen "így a természetes", de NEM. Ez egyszerűen nem illik mindenkire. És ez így jó, így életszerű. Zárójelesen jegyzem meg,egykorú vagyok veled és hasonló a helyzetünk. Későn érő tipusúak vagyunk, de legalább elindulunk az utunkon.. Sok kitartást kívánok neked és edégedettséget:)
Szia
18 évesen kezdtem, 24 évesen végeztem csúszás nélkül. Sehol se tartok. A munkahelyem borzasztó, ki fog csinálni, a párkapcsolatommal nem lehet előre lépni. Pont úgy élek, mint egy egyetemista, csak többet fizetek.
Látod, nem ezen múlik. Vágj bele, talán te érettebben jobb döntéseket is hozol minden téren.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!