Érzi valaki lelkileg frusztrálónak az álláskeresést?

Igen. Mindig is annak éreztem, főleg sok sikertelen próbálkozás után. Van hogy valakinek nehezen megy az útja megtalálása, ez sajnos ilyen.

Viszont sok mindenben kipróbáltam magam, ha ezek látszólag sem voltak álmaim állásai, akkor is. Próbáltam azzal kezdeni valamit, amire felvettek. De hogy olyan állást szerezz amit valóban szeretnél is azt sokszor nagyon nehéz megtalálni. Függ ez attól is hogy kinek milyenek a lehetőségei a környékén, illetve a végzettség is és hogy mit szeretnél. Nekem mindig stresszes volt, mert felénk nagyon kevés olyan állás van, amit igazán szeretnék. Főleg hogy én alapból stresszelős típus vagyok. Alapjáraton nehéz a kezdeti időszak is, ha valahova felvesznek. Mert meg kell szoknod az új környezeted, a napi tevékenységed. Már vágyom én is arra, hogy eljussak arra a pontra, hogy van egy stabil állásom amit már kitapasztaltam, megszoktam, és nem kell keresgélnem tovább, nem kell állandóan fölös köröket lefutnod, sok energia és idő elmegy vele.

Őrült frusztrálónak érzem, én is benne voltam, mostanra sikerült csak eljutnom odaáig, hogy egyik helyről felhívtak... Sajnos a jelenlegi helyzetben nem egyszerű állást találni. Én is kénytelen voltam olyan munkát elvállalni, ami egyébként távol áll az eredeti elképzeléseimtől, de sajnos muszáj volt megalkudni.

Ahogyan felettem írták, minden egyes nap örökkévalóságnak tűnt. Soha nem éreztem még magam ennyire elveszettnek, pláne, amikor már olyan helyekre küldözgettem az önéletrajzom, amik egyébként nem is voltak szimpatikusak, de nem volt lehetőségem válogatni.