Érzi valaki lelkileg frusztrálónak az álláskeresést?

Én annyira annak érzem a diákmunkás tapasztalataim után, hogy inkább elfogadtam az egyetemi gyakorlati helyemen felajánlott állást, amiről pontosan tudtam, hogy borzalmas lesz, csak ne kelljen átélni az álláskereséssel járó szívást. Még ugyanott vagyok, de azt mondom, bárcsak az álláskeresés frusztrálna. Szóval nyugi, sokan érzik annak, egyszer még a rossz munkahelyre, nem fogod tragikusnak érezni onnantól.