Mennyire megterhelő lelkileg krematóriumban vagy hullaházban dolgozni?

Hullasminkelo szivesebben lennek.

De a krematoriumba is pakolnek szerintem siman szamomra ismeretleneket.

Patológián tervezek dolgozni, én úgy gondolom, hogy akit lelkileg rosszul érint pl. egy holttest vagy egy boncolás látványa, az eleve nem vállal munkát ilyen helyen. Aki ilyen munkahelyet választ, az pedig el tud vonatkoztatni attól, hogy az adott holttest valaki rokona volt, szerették, gyászolják, stb. Más érzés egy emberrel csak holtában "találkozni" és más, ha egy már élőben is ismert személy holttestét látja az ember. Egy ismeretlen halottat nem gyászolunk, legfeljebb sajnálja az ember.

Számomra leendő orvosként lelkileg sokkal megterhelőbb lenne élő, de rossz állapotban lévő, akár haldokló betegekkel dolgozni és az ő hozzátartozóikban tartani a lelket. Ugyanígy a halottakkal való munkáknak is vannak megrázóbb és "nyugodtabb" fajtái, én személy szerint nem tudnék olyan munkát vállalni, ahol nap, mint nap (vagy legalábbis rendszeresen) látok balesetben elhunytakat, bűncselekmények áldozatait és/vagy gyerekeket/csecsemőket. A betegségekben, "természetes úton" elhunytakkal viszont nincs semmi bajom.