Ha minden jól megy, jövőre, 24 évesen tudom elkezdeni az egyetemet. Nem tudok megszabadulni attól a frusztráló érzéstől, hogy csomó mindenről lemaradtam, és hogy majdnem 30 leszek, mire végzek. Hogyan szabaduljak meg ezektől a negatív gondolatoktól?
Jelenleg 23 éves vagyok. Mindig is nagyon nehezen találtam a helyem, minden téren. Az érettségi óta eltelt 5 évben sokmindent kipróbáltam, de sehol nem találtam meg azt a helyet, ahol jól érezném magam, soha nem voltam elégedett. Idén nyáron, egy hihetetlen élményekkel teli utazás gyakorolt rám olyan hatást, hogy úgy érzem, teljesen megváltoztam. Mostanra kristályosodott ki az út, amelyen el kell indulnom, mostanra jöttem rá, mit is szeretnék tanulni.
Ha minden nagyon jól sikerül, jövőre tudom elkezdeni az egyetemet.
Viszont nem tudok szabadulni azoktól a destruktív gondolatoktól, hogy úgy érzem, lemaradtam sokmindenről, és késésben vagyok. Frusztrál a gondolat, hogy 29 leszek, mire elvégzem a mesterképzést és belevághatok a karrierembe. Korombeli ismerőseim nagy része mostanában végez, és kezdi el a karrierjét. Úgy érzem, nagyon le vagyok maradva. Frusztrál a gondolat, hogy az egyetemi évek már nem lesznek olyan bulisak, mint ha 18-19 évesen vágtam volna bele. Annyira irigylem azokat, akik középiskola után rögtön tudták, hova szeretnének menni, elkezdték egészen fiatalon az egyetemet, kaptak szülői támogatást, nem kellett mást csinálniuk csak tanulniuk és a szabadidejükben önfeledten szórakozhattak, bulizhattak, élvezhették az egyetemi életet. Annyira megtapasztaltam volna én is azt az életérzést...
Úgy érzem nekem már nem lehet ugyanolyan, mert nyilván nem szeretném 29 éves koromig a szülőktől várni a támogatást, a szabadidőmben muszáj lesz pénzt keresnem, hogy fenn tudjam tartani magam.
Annyira sajnálom, hogy csak most jött meg az eszem és nem korábban. Bárcsak vissza tudnám tekerni az időt, vagy tanácsot tudnék adni az 5 évvel ezelőtti önmagamnak.
Tisztában vagyok vele, hogy ezek a gondolatok csak lehúznak, de akárhogy is próbálok, nem tudok megszabadulni tőlük.
Én 23 évesen kezdtem, alapszakon csúsztam és mesteren is.(Abszolváltam, de nincs meg az államvizsgám, 30 vagyok.) Nem mindenki kezdi 18 évesen, sőt, sokan voltak olyanok, akik idősebbek voltak. Szerintem ha tanulni akarsz valamit ne azt nézd mennyire vagy elkésve, mennyire nem. Hozzáad a fejlődésedhez? Szeretnéd csinálni? Akkor csináld. Ne azt nézd más mit csinál a magad életét kell élned. Igaz később kezded el, de lehet utána nagyon jó leszel benne és szereted majd csinálni. De ezt sose tudod meg ha meg se próbálod.
"Frusztrál a gondolat, hogy az egyetemi évek már nem lesznek olyan bulisak, mint ha 18-19 évesen vágtam volna bele."
Ez tőled függ. Ha szerzel barátokat simán tudsz velük bulizni menni.
Az egyetemen minden korosztály van. Én 40 évesen, de ha élek még 100 évesen is tervezek tanulni, tehát a tanulmány nem korhatáros az én szememben.
Miröl maradnál le? Egyetemet ne úgy képzeld el, hogy most 3,5-5 évig be vagy zárva az épületbe, ugyan olyan tartalommal teli életet lehet élni, miközben kicsit dolgozol is, hogy legyen pénzed.
Volt amit havi, volt amit heti rendszerességgel csináltam, de teljesen normális életet élhetsz egyetem közben is. Szóval ne gondold túl, csináld é legyen jó idöbeosztásod.
Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!