Vannak így mások is az oktatással?

"A közoktatás legsúlyosabb hibája, hogy nem készít fel az életre kellőképpen.

Ugyanakkor emiatt általában olyanokat látok panaszkodni, akik nem remekeltek az iskolában mert meglehetősen szerény szellemi képességekkel rendelkeznek, mégis baromi okosnak hiszik magukat."

A hozzászólásod két része totál ellentétes egymással. Szóval szerinted se az életre készít fel, de szerinted emiatt általában olyanok panaszkodnak, akik buták. Ami nem lehetséges, hiszen aki buta, az nem ismerné fel magáról, hogy az oktatás nem adott sok mindent számára az élet valódi dolgairól, szóval akiben ez a felismerés megjön, az egyáltalán nem csak nagyokosnak hiszi magàt, hanem épphogy van benne annyi képesség, hogy felismerje milyen szinten volt és hol tart jelenleg. Mellesleg, mivel te magad írod, hogy nem az életre készít fel, akkor egyébként miért is lenne jobb, ha az általad butának vélt tanuló jobban teljesítene, ha úgyse az életre nevel az amit ott tanítanak? A gondolatmeneted mentén tanult volna jobban az amúgy is haszontalan rendszerben, hogy nagyobb létjogosultsága legyen utána panaszkodni hogy nem az életre lett nevelve? Szóval ez bocsi, de egy baromság volt, kicsit olyan, mintha ezzel a kritizálóknak (mint most nekem) oda akarnál szúrni, és elhitelteleníteni a felvetésükez azzal, hogy butának titulálod, amiért fel mert vetni egy gondolatmenetet.

"Érvelést is tanítottak, még érettségin is kellett ilyesmit csinálni."

Aha, akkor azért kezdődik egy átlag "érvelés" mocskolódással, és személyeskedéssel mindenütt, akár itt gyk-n, akár facebookon, akár a való életben, mert olyan jól megtanították az alapjait az iskolában?

Az, amit érvelés címszó alatt csinálni kell, az nagyjából pont az, ami jellemzi az egész oktatási rendszert szerintem. Megmondják, hogy milyen gondolatmenetet kövess, mit fogadnak el "önálló" gondolatként, és neked aszerint kell "érvelned". Te nem jöhetsz azzal, hogy márpedig szerinted ez és ez nem ezt jelenti, mert meg van szabva, hogy mit fogad el, mennyi forrást kell felhasználnod, és milyen gondolatmenet mentén haladj. Mintha az érvelés így működne, hogy csak akkor jó, ha x mennyiségű anyagot mindenképp beleviszel, meg ha olyan stílusban írod, ami nekik tetszik. Ez a tipikus "osztály vigyázz" mentalitás.

És mielőtt visszajönne az első válaszoló, akit azóta töröltek, aki ideírta, hogy ostobaság, meg provokàció a kérdés, semmi ilyen, ez egy sima péntek esti elmélkedős kérdés. Szerintem semmi rossz nincs ebben, érdekel, hogy hányan gondolják így, főleg mert pont olvastam most pár kérdést a napokban, meg aktuális is mindig az oktatás téma, és így ennyi idő távlatából tisztábban látom már a helyzetet, de ennek alapjait nagyon nem az oktatás adta meg, ahogy valaki írta.

"És igen, igaza van annak a másik kommentelőnek, én is általában olyanokat hallok panaszkodni emiatt, akik abbahagynák a tanulmányaikat,"

Sose hallottam emiatt olyanokat panaszkodni, akik otthagyták, mert azokat eleve nem is érdekelte a tanulás. Én megfordítom akkor: nekem meg olyan ismerőseim, akik otthagyták az iskolát, jobban boldogulnak jelenleg, mint akik kitűnők voltak. Ugyanis őket tanulás helyett már akkor is más dolgok foglalkoztatták, hamarabb megismerték az élet valódi arcát, amit nem könyvek adnak. Amerikai kutatások alapján is, akik kitűnők voltak, azok hosszútávon nagyrészt az életben nem értek el olyan jó eredményt, mint akik valamivel gyengébbek voltak. Ugyanis ennek az a magyarázata, hogy a kitűnő állandóan a könyveket bújja, semmi szórakozás, szocializáció stb, és így sokkal nehezebb lesz belerázódnia a való életbe, kapcsolatokat teremtenie, kommunikálni emberekkel stb, míg a gyengébbek azért voltak gyengébbek, mert nem csak tanultak, hanem eljártak szórakozni, gyakorolták a kapcsolatteremtést stb. Nekem is, kibukott ismerőseim egy réste külföldön már rég megszedte magát.

Én irodai munkàt végzek, nem aktatologatás, bonyolultabb, összetettebb munka, mint két papírt megírni, meg arrébb tenni. Sokszor jönnek gyakornokok hozzánk, de valahogy mindegyiken azt látom, hogy olyan félénk, tesze-tosza a legtöbbjük hiába kitűnő tanulók, meg mondják, hogy milyen átlaguk van egyetemen stb, de félnek szinte köszönni is, ellenben itt is vannak gyengébb képességűek (mármint akik nem a tanulásban jók), akik viszont talpraesettebbek sokkal. Hamarabb megtalálják a közös nevezőt a főnökkel, róhögnek velük, jobban érzik magukat, és hamarabb is megszerettetik magukat a főnökkel. Aztán pont ebből szokott az lenni, hogy utána meg majd a jó tanuló panaszkodik, hogy ő mennyit tanult, meg gürizett, a másik meg benyalt a főnöknek semmi tudással, és itt van a probléma, hogy valójában nem a benyalás a kulcs, hanem hogy elhitte, hogyha kitűnő lesz, akkor majd ő mindig jobban fog boldogulni mindenkinél, és ez talán a legnagyobb hibája az oktatásnak szerintem, hogy arra késztet, hogy márpedig neked a legjobb jegyeid legyenek, ha nem vagy ötös, nem vagy jó. Ez a baj, és az a mentalitás itt is kiérződik sokszor a válaszokban.

"Én arra emlékszem, hogy meg volt adva, hogy 3-5 érv legyen benne. Ez olyasmi, ami elég magától értetődő, jogos elvárás, nem gondolod?"

Nem, ezt nem lehet meghatározni normál esetben. Az esetek nagy részében egyetlen érv is elég, ha az döntő és megcáfolhatatlan, alaposan levezetett. Innen is làtszik, hogy ez az egész nem az érvelésről szól, hanem egy érvelésbe bújtatott számonkérésbe, ahol az a cél, hogy megtudják, bemagoltad-e rendesen a műelemzést.