Tanárok, tanárnak készülők! Mi miatt döntöttetek a tanári szakma mellett?

Bár nem én, hanem az egyik ismerősöm megy annak, ő mindig azt mondta, csak a 3 hónap szabiért

Én szerencsés vagyok, nagyon jó tanáraim voltak, imádtam az iskolát, ezért nem is volt kérdés.

Én most egy bölcsész alapszakot csinálok (nyelv), amit anno pont azért választottam, mert érdekelt maga a terület, de biztos voltam benne, hogy nem szeretnék tanár lenni. A tanári pályáról ma gyakorlatilag csak rosszat lehet hallani, hogy borzalmas a képzés struktúrája, alulfizetettek a pedagógusokat, nagyon stresszes, fárasztó és időigényes munka, túl sok az adminisztráció, túlságosan meg van kötve a kezük, ilyenek a mai gyerekek, olyanok a mai szülők stb., stb., nem éri meg ezt az utat választani. Anyukám is pedagógus (bár ő nem tanár) és rajta keresztül volt lehetőségem bepillantást nyerni a munkájába, ami nagyjából csak ezt támasztotta alá. Ugyan nagyon szerette a munkáját, hivatásként tekintett rá, imádta csinálni stb., neki is nagyon nehéz volt mindezzel megküzdenie. Valamint soha nem is tekintettem magamra "tanár típusként", szóval soha nem szerettem különösebben a gyerekeket, soha nem segítettem senkinek sem a tanulásban (mármint ha megkértek segítettem szívesen, de nem én voltam az a "mindenkit korrepetálok" típus), nem vagyok egy határozott és karakán figura stb., illetve nekem sem voltak túl jó tanáraim, sőt. Úgyhogy nemhogy fel sem merült a tanári szak lehetősége a továbbtanuláskor, hanem egészen biztosan tudtam, hogy én nem szeretnék tanárnak tanulni. Azonban az alapképzés során volt lehetőségem némi bepillantást nyerni a tanári szakosok képzésébe, alapszakosként is volt pár nyelvtanítással-nyelvtanulással kapcsolatos tárgyam, tanultam más nyelvet is, egyre több mindenben segítettem másoknak stb. és ezeken keresztül egyre jobban elkezdett érdekelni a tanítás. Maga az alapszak ugye egy elég általános tudást ad és mindenképpen szerettem volna még tanulni. Eleinte a tolmácsolás-fordítás volt a cél, de így az évek során már egyre inkább a tanítás tetszett meg legjobban és most ez is tervem. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy nyelvekkel valamennyire könnyebb a helyzet, több a lehetőség, nem a fél életedet kitöltő klasszikus osztatlan tanárképzést végeztem és nem is a közoktatásban tervezek tanítani, alapvetően nem gyerekekkel szeretnék majd foglalkozni.

Ja és azt kifelejtettem, hogy a motivációim között a volt tanáraim is szerepet játszanak valamennyire. Én az egyetemen találkoztam először olyan oktatóval, akin azt láttam, hogy őt ténylegesen érdekli a saját területe, érdekes és élvezhető órákat tart, élvezi és szereti a munkáját, hiteles, valóban nagy tudással bír és azt szeretné is átadni nekünk, korrekt stb., és rám ez nagyon inspirálóan hatott. Korábban nekem elég rossz tanáraim voltak és el sem tudtam képzelni, hogy így is lehet tanítani. Úgyhogy valahol az a célom, hogy ezt a fajta szemléletet, módszereket, hozzáállást vigyem majd tovább.

Tanító szakos vagyok, mert ez volt a gyerekkori álmom. Viszont pont a fent már említett dolgok miatt egyelőre úgy tűnik nem szeretnék benne elhelyezkedni. Maradok még a jól fizető multinál a gazdasági képzésemmel.