Miért nézik le sokszor a reálosok a humánosokat?

Vegyük csak a tanulmányi különbségeket.

Humán szakon általában nem sok házi van. Értsd 10 oldal mondjuk egy házi/tárgy ami általában kimerül a word-ben és a gyűjtőmunkában. Reál szakon sokszor szeretik az öreg proffok a kézzel készített dolgokat, ami a tempóra sokat rátesz, emellett ha számítani is kell, nem elég azt mondani hogy "így gondoltam" hanem miért így számoltad, ami 1 képletnél nem gáz de amikor van egy 20 oldalnyi számításod a 0-ról felépítve, úgy hogy képleteket neked kell kitalálni, vagy meg az elég gáz.

Humán szakon ha jól tudom kevés beugró van, reálon általánosabb.

Tekintve hogy reálon szívatósabb a házi, így nehezebb ZH-ra/ beugróra készülni.

Reálon ha jó a segged, de nem érted a dolgokat nem sokáig viszed, humánon egy jó seggű gyerek 100-200 oldal magolással akár átvergődhet egy tárgyon, sőt akár 5-ös is lehet belőle.

Zh pontozásnál kis blabla szöveggel is kaphatsz pontot humán szakon, ha van fogalmad. Reálon volt, hogy azért buktam meg, mert a 2. tizedesjegyem nem stimmelt. (ja illetve matek vizsgán, a tanár jószívű volt és egy 4 soros tételnél mert elírtam egy szét, a 7 pont helyett megadott 2 pontot)

Vannak biztos okos humánszakosok, de annak hogy bemagolom 1000 képről hogy ki csinálta, vagy milyen stílusban készült nem hiszem, hogy előrébb vagyok az életben. Ellenben, ha tudom miért így fut a program, hol fog eltörni az anyag, vagy éppen valaminek a kapcsolási rajzát tudom értelmezni egyből megoldható 1 valós probléma.

Én tökre nem szeretem ezeket a kisarkításokat, hogy humán meg reál, azt gondolom, hogy nem csak ez a kétféle ember van a világon, reál szaknak titulált képzés is lehet egy rakás szemét (pl ismerősöm mezőgazdasági mérnöki iskolája a Szarvasi Főiskolán), és humánnak mondott szak is lehet nehéz és jól hasznosítható (pl nyelvszakok).

Ha mindenképpen kettő közül választani kéne, én bizonyosan humán lennék, imádom a nyelveket, a történelmet, bármikor elvégeznék passzióból pl egy régészet vagy történelem szakot. Egyébként végzett orvos vagyok. Az minek számít? Humán vagy reál? Bárminek is, ha valakinek, akkor egy orvosnak biztosan nem kell aggódnia, hogy lesz-e munkája pl egy koronavírus-járvány következtében kialakult gazdasági válság esetén, és azt gondolom, elég sokat tanultam, jóval többet, mint mondjuk a matektanárnak tanuló ismerősöm, aki büszke arra, hogy olyan vizsgái vannak, amire elég egy délelőttöt felkészülni, míg nekem egy délelőtt arra se lettt volna elég, hogy a legkönnyebb tantàrgyból az anyagot egyszer végig olvassam. Úgyhogy senkinek semmi oka lenézni a másikat, minden egyetemen vannak haszontalan képzések, egyébként pedig úgy is az számít, hogy a végén ki mennyire boldog a szakmájában, mennyire talál vele munkát, mennyit keres vele.

Én humánosként szerencsére nem tapasztalom ezt olyan sokat, de nyilván én is kaptam már lenéző megjegyzéseket nem egy embertől. Valamivel egyet is tudok érteni, de valamivel pedig abszolút nem.

Én személy szerint például nem szeretem ezeket az összehasonlítgatásokat, hogy ez nehezebb meg az nehezebb, ez könnyebb meg az könnyebb... Szerintem ilyen nincs, külső szemmel senki nem tudja megítélni a másik szakjának és tárgyainak a nehézségét, illetve nem is lehet összehasonlítani két szakot, amik teljesen más kompetenciákat, más tanulási módszereket stb. igényelnek. Például az utolsó hozzászóló is leírta (és ezt most nem személyesen neki írom, csak ezt sokaktól hallom), hogy a humánosoknak általában nincsen sok házija, lazán pontoznak, blabla szövegeket stb..... Én nyelvszakos vagyok (de a pszichológusok, a törisek is hasonlókat szoktak mesélni) és szinte összes tárgyamból óráról órára olvasnom kell. Erre is az szokott lenni a válasz, hogy "jajj de olvasni jó, én is szeretek olvasni, az könnyű, örülj neki" és nyilván én vagyok a hülye meg a lusta, mert szerintem ez igenis sok, fárasztó, már kifolyik a szemem a sok betűtől, egész nap a monitort bámulom, rengeteg idő és nem is Harry Pottert olvasunk, hanem több száz oldalas szépirodalmat, szakszövegeket vagy szinte érthetetlen középkori nyelven írt darabokat. Ezeket saját magunknak kell feldolgozni, ezekből szoktunk zh-t és vizsgát írni, ezekből 90%-ban beadandót is kell írni minden órára, ami megint nem egy gyors munka és egyáltalán nem lehet csak úgy rámondani, hogy "így gondoltam" (minden gondolatot le kell vezetni rendesen és ha valami nem stimmel akkor nem fogadják el, rendesen meg kell jelölni a forrásokat, a formai követelményeket is be kell tartani és ez mind számít, ha valami nem jó, nem fogadják el). A nyelvészetes tárgyaimból általában minden második héten zh-t írunk, amire tanulni és gyakorolni is kell és ez szintén nem a "mese" kategória. Nekünk is vannak prezentációink vagy csoportos projektmunkáink. Vagy mondhatnám például az alapvizsgát is, ahol elég sokan megbuknak (ami csúszással jár) és nem is feltétlenül azért, mert nem tudják a nyelvet, hanem szintén azért, mert minden apróság hiba. Vagy ugyanúgy a vizsgákon gyakran esszét kell írni (amiben szintén mindennek stimmelnie kell), kell tudni pontos évszámokat, le kell vezetni a folyamatokat stb., stb. Plusz, a nyelv helyes használata minden tárgynál szempont, így hiába írsz jó választ és érted, ha nem tudod helyesen kifejezni magad vagy akár csak véletlenül hibákat vétesz, akkor megbuktatnak. Szóval szerintem ez sem könnyű, csak az emberek azt hiszik, hogy mi nyelvet tanulunk és ez mind csak ilyen "mese", "elmélkedés" meg "ábrándozgatás", holott nem.

Mérnökök között dolgozom, és próbálják visszafogni magukat, de néha egy elszólásukból kiderül, hogy kb. mindenkit lenéznek, aki nem jó matekból.

Egyszerűen ami nem kézzelfogható, megépíthető, azzal nem nagyon tudnak mit kezdeni.

Ezen kívül meg vannak róla győződve, hogy mindent meg tudnak oldani logikával, ami elég vicces helyzeteket szül olyan témákban, amikhez azért kellenek lexikális tudás is.

Aztán az sem nagyon értik, hogy mindenki más adottságokkal bír, meg általában gőzük nincs arról, hogy milyen is egy humán szak.