"Sérülés" esetén volt már pozitív vagy negatív tapasztalata valakinek vonaton/buszon/villamos/metrón/HÉV-en?
Az unokaöcsém márc. 25-én eltörte a lábát.
Mivel a húgomat és a sógoromat is berendelte a főnök eligazításra (annak ellenére, hogy szabadnaposak lettek volna így megkértek engem, hogy vigyem el a gyereket kontrollra. Mivel ők a saját autóikat elvitték az enyém szervizben van, így MARADT a tömegközlekedés.
1/4 tízre volt időpontjuk az orvoshoz.
A busz (Helyközi - mert egy kistelepülésen lakunk) 3/4 8-kor van nálunk. Kb. 3/4 óra a busz út és kb. 1/4-1/2 óra séta a busztól (mind a két helyen).
A buszon a reggeli csúcs második hulláma volt.
Ahogy felszálltunk a már egyébként is zsúfolt buszra elkezdték inzultálni az unokaöcsémet.
pl.
"Minek utazol ilyen állapotban?" vagy "Kapaszkodjál már b...meg!" és még sorolhatnám.
Unokaöcsém nagyon visszafogott (nagyon nagy a tűrőlépessége).
Egy pár percig én is tűrtem, de kb. az út 1/4-ének megtétele után már megszólaltam. "Nem piszkálódni kellene őt, hanem irányába emberséget mutatni és átadni a helyet!"
Ezek után sem a fiatalok akarták átadni a helyet hanem egy két bottal járó idős néni. Ezen aztán már a mellettem álló fiatalember is kiakadt.
Ő is felemelte úgy mondván a szavát: "Hogy lehetnek ilyen pofátlanok azok akik ülnek, hogy elvárják, hogy egy idős néni adja át a helyet!"
Na ezek után volt egyetlen egy ülő diák aki észbe kapott és legalább a saját becsületét megtartotta.
Kinek volt már ehhez hasonló tapasztalata?
Tisztelt 19. (Miguel)
Talán azért esik igen kevés szó az idősekről mert ez nem az idősek tapasztalatait taglalná!
EGYÉBKÉNT ÉN AMIKOR VOLT RÁ MÓDOM AKKOR ÁTADTAM AZ ÜLŐHELYEMET AZ IDŐSEBBEKNEK.
Mert ezt kívánja a tisztesség és az udvariasság, meg engem így neveltek.
Először a 22. /névtelen/ hozzászólónak reagálnék.
Ha tetszik, ha nem, itt a 8. "hasonló nevű" hozzászólása is.
Miért kell ezen a furcsa egybeesésen fennakadni?
(Pont egy olyan furcsálja a felhasználónevek közzétételének engedélyezését aki titkolja a saját felhasználónevét....)
Mellesleg a kérdezőnek a leírásban szereplő eseményhez képest kérdezi a véleményeket.
Tisztelt 19. (Miquel)
Engem mindig az udvariasságra neveltek.
Én (amikor tehettem) mindig átadtam az időseknek (a kismamáknak_kispapáknak) a helyet a buszon.
Saját tapasztalatom evvel kapcsolatban is van.
Többször jártam úgy, hogy átakartam adni a helyet egy-egy idős néninek vagy bácsinak és azzal utasították el, hogy a "maradjál nyugodtam, én úgy is leszállók a következőnél", (pedig udvariasan akartam átadni a helyet: Nénik esetében: "Kezit csókolom, tessék parancsoljon, üljön le"; bácsik esetében: Jó reggelt v. Jó napot kívánok, tessék parancsoljon, üljön le"" de még akár 5-10 megállóval arrébb is ott álltak mellettem.
A kérdés kiegészítésében leírt történettel kapcsolatban is van tapasztalatom.
Immáron 61 napja (febr. 14.) eltörtem a bal lábamon a Sípcsontomat.
Többször voltam már kontrollon.
Az tény, hogy felemások a tapasztalataim.
Voltak olyanok akik beszólongattak, de voltak akik nem. Ez utóbbiak közül sem mind volt olyan ki a helyét átadta volna.
Tisztelt 20. (KAMGábor'980615)
"A lényeg: Amikor járógipszbe végre már mehetett iskolába, a hatodik nap (a második hét hétfő) mindjárt kib...tak vele a haverjai. (Év közbeni rendkívüli menetrend módosítás volt, ami alapján a buszt amivel iskolába mentek 10 perccel előrébb hozták .... későbbit 5 perccel későbbre tették ..... Így pont lekésték volna a buszt, de a 3-4 futni is bíró haverja elérte, de a buszvezető "várunk-e még valakit" kérdésére annak ellenére nemmel válaszoltak, hogy tudták, hogy jön a haverunk .... Így a busz ott hagyta."
Ez már szerintem nem egyszerű kib...ás, hanem mérhetetlenül nagy bunkóság. Az ilyenek nem igazi barátok. Az ilyen helyzettel nem visszaélni kellett volna, hanem igen is segítő "kezet" kellett volna nyújtaniuk a barátjuknak.
Én biztos, hogy amennyire csak lehet kerülném egy ilyen eset után azoknak a társaságát akik ilyen módon visszaéltek a "helyzetemmel".
Tisztelt válaszolók!
A 21 db választ és a Kérdező 2 db kommentjét olvasva a mai napi tapasztalatom volt a legpozitívabb, ma (2013-04-16) olt az első napom a sérülés után, amikor (véletlen) mankó nélkül mentem iskolába. Így is volt olyan aki átadta a helyét. (Ezt volt aki "ferde" szemmel nézte és az érintettet kezdte el cukkolni, de az érintett gyorsan "leállította" azokat a diák- és utastársainkat akik emiatt piszkálódtak és mind a kettőnknek beszólt.)
20. hozzászóló
Tény és való, hogy az általad írt utolsó előtti 4-5 mondatodban "..... A lényeg: Amikor járógipszbe végre már mehetett iskolába, a hatodik nap (a második hét hétfő) mindjárt kib...tak vele a haverjai. ....., de a 3-4 futni is bíró haverja elérte, de a buszvezető "várunk-e még valakit" kérdésére annak ellenére nemmel válaszoltak, hogy tudták, hogy jön a haverunk .... Így a busz ott hagyta."
Egyetértek a 23. hozzászólónak a véleményével "Ez már szerintem nem egyszerű kib...ás, hanem mérhetetlenül nagy bunkóság. Az ilyenek nem igazi barátok. Az ilyen helyzettel nem visszaélni kellett volna, hanem igen is segítő "kezet" kellett volna nyújtaniuk a barátjuknak. Én biztos, hogy amennyire csak lehet kerülném egy ilyen eset után azoknak a társaságát akik ilyen módon visszaéltek a "helyzetemmel"."
Én ezek után bármilyen iskolai dologban kérnék a segítségemet NEM SEGÍTENÉK!
Nem értem, hogy miért van az, hogy mer egy "válaszoló" egy másik válaszolót vagy egy kérdezőt hazugnak nevezni. Mindösszesen azért mert a beállításaiban engedélyezi, hogy az általa írt válaszoknál vagy kérdéseknél látható legyen a neve.
Mellesleg semmi közöm a kérdezőhöz. Nem is ismerem, de úgy vagyok vele ha már tapasztalatokról kérdez és nekem volt hasonló tapasztalatom akkor megosztom a saját tapasztalataimat.
A felhasználónevek véletlen választására SZERINTEM meg olyan tegyen megjegyzéseket akinek a kérdéseinél/válaszainál nyilvános a felhasználóneve!
Egyébként én a 12-14-es voltam.
Mielőbbi teljes felépülést kívánok a sérült(ek)nek!
Sajnos nekem is voltak ilyen tapasztalataim.
Én még szeptemberben szenvedtem kettős bokatörést, amely azt jelenti, hogy a külbokám és a belbokám is eltört. 1,5 hónapig voltam fekvőgipszben és további 3 hétig járógipszben.
Az 1. hét után kellett mennem kontrollra. Autó "hiányában" tömegközlekedést -vonat- kellett igénybe vennem.
Lábam begipszelve, a "kezeim alatt" a mankók. Egy olyan fiatal sem volt (a korosztályomból) aki hajlandó lett volna átadni a helyet. Mentek a kérdésben felsoroltnál sokkal durvább beszólások.
"Mi a k..a anyádért utazol ilyen állapotba!"
"Mi a f...ért nem kapaszkodsz a k...a anyádat!" "Kapaszkodjál már b...meg a k...a anyádat!"
stb.
Amikor 1,5 hónap múlva, amikor végre járógipszet kaptam illetve mehettem iskolába, az egyik évfolyam társam hasonlóan "szúrt" ki velem, mint ahogyan a 20. (KAMGábor'980615) írta, hogy a "Ennél durvábban járt az egyik haverom. Tavaly tavasszal szenvedett szilánkos bokatörést.... Amikor járógipszbe végre már mehetett iskolába, ... mindjárt kib...tak vele a haverjai. ...
Így pont lekésték volna a buszt, de a 3-4 futni is bíró haverja elérte, de a buszvezető "várunk-e még valakit" kérdésére annak ellenére nemmel válaszoltak, hogy tudták, hogy jön a haverunk, csak hogy a törött lába és a mankó miatt nem tud futni. ....")
Az én esetem talán azért durvább mert, hogy nem csak az évfolyam társam volt az a "gyerek" aki kitolt velem hanem az egyik "rokonom" (nővérem férjének az öccse). Tudta, hogy megyek iskolába, mert előtte való nap beszéltünk, sőt látott is a megálló felé haladni.
Azzal a különbséggel, hogy mi mindannyian tudtunk a menetrend módosításról, és én magam is úgy indultam el itthonról, hogy 15 perccel korábban megy a busz, míg a következő 35 perccel később. Ami azt jelenti, hogy Módosítás Előtt; 6:45/m.Után;6:30 illetve m.e.7:20/m.u.7:55, a buszút 47 perc.
Emellett még a buszmegállótól az iskola kb. 15-16 perc (egészséges lábbal).
A későbbi busz ráadásul 10 percet késett, és az utat sem tudtam csak 21 perc alatt megtenni. Persze a buszon nem tudtam leülni, mert nem volt hely, sem olyan (persze) a fiatalok közül aki átadta volna helyet.
De már legalább beszólások nem voltak.
Egyébként a járógipszet fokozatosan terhelhettem (orvosi tanácsra). Az első pár napban viszont ennek ellenére és a fájdalmak miatt nem mertem mankó nélkül terhelni.
A sérülteknek mielőbbi jobbulást!
u.i.
1. Mielőtt még bármely leendő válaszoló ráfogná azt, hogy én és a kérdező egy és ugyan azon személyek vagyunk, leszögezem, hogy NEM ISMEREM a kérdezőt, sem az ÉRINTETT Sérültet!
2. Az idézet nem teljes. A teljes szöveget a 20. hozzászólásban lehet olvasni. Én csak az "Ő" illetve az ÉN történetem hasonlósága miatt idéztem be.
Combból amputálták a lábamat. OKÉ, műlábbal nem látszik...
De nem egyszer vagyok műláb nélkül - és akkor se!
Igen, én is álltam már.
A csonkomat a mankóimra szoktam támasztani ilyenkor, lehetőleg annak az orra előtt, aki a legkevésbbé rászorult, és ül.
Oké, hogy 28 vagyok - de próbáltál már egy lábbal járni???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!