"Sérülés" esetén volt már pozitív vagy negatív tapasztalata valakinek vonaton/buszon/villamos/metrón/HÉV-en?

A saját tapasztalatom. (Ha már előbb a kérdező reagált véletlen az én bejelentkezésem alatt. / 9. hozzászólás)

Sokáig ugyanazon a felfogáson voltam mint Kisfaludi Gábor.

Mindaddig még az egyik egykori osztálytársam és (jelenlegi) barátomnak (3-4 évvel ezelőtt) el nem tört a lába és nem kényszerült tömegközlekedéssel (vonattal) utazni.

Egyébként akkor láttam én be, hogy mennyire önző is volt ez a fajta felfogásom (legalábbis részben).

Azóta sajnos nem "csak" közvetve hanem közvetlenül is volt ilyen tapasztalatom.

Egy évvel ezelőtt ugyanis az unokaöcsédhez hasonlóan én is kettős lábtörést szenvedtem.

Nekem egyáltalán nem is lett volna esélyem arra, hogy elkerüljem a vonatozást hiszen egyáltalán nem volt autónk.

A vonat is "tömve" volt persze diákokkal, hiszen 1/9-re kellett mennem a dokihoz a kontrollra. Nekem sem adták át a helyet és folyamatosan kötekedtek velem (ahogy te fogalmazták: inzultáltak). Kalauz persze nem jutott el a vonat végéig mire le kellett szállnom.

Mire a vizsgálatokkal végeztem addigra meg a hazamenő diákok illetve a vonat késése miatt volt (a reggelinél valamivel kisebb) tömeg. A fiatalok (sokszor nálam fiatalabbak) részéről ismételten értek inzultálások. Viszont végre az egyikben volt annyi emberség, hogy a vele egy társaságban levőkre rászólt, "fejezzék abba" illetve átadta a -saját- ülőhelyét.

Szóval voltak pozitív és negatív tapasztalataim is.

F/17

Ui. A kérdező aki (jelenleg) a 9. hozzászólásában véletlenül az én felhasználói nevemmel reagált a megelőzőekre melyek közül azóta a rendszer Kisfaludi Gábor 1. válasza el távolításra került. (F/37)

Hál' Istennek nekem volt pozitív, de sajnos volt negatív is.

Tavaly március közepén (12.) törtem el a sípcsontomat.

1 hónapig (április 12.) voltam fekvőgipszben és további 2 hónapig (június 12.) járógipszben. Járógipszben már fokozatosan terhelhettem a lábam.

A dolog innen válik a témába vágóvá.

Még a sérülés bekövetkezte előtt bejelentkeztem a szemklinikára. Időpontot április első hetére kaptam. A balesetem után próbáltam másik időpontot kérni, de sajnos a doki szabadságon volt, aztán megy annyira sűrű "programja" volt, hogy már csak augusztus végére tudott volna időpontot adni.

Én meg mivel jelentkeztem és találtam is diákmunkát, A leendő főnökömmel a megegyezés szerint júliusban kezdtem (volna), de kellett teljes egészségügyi vizsgálat. Mivel már korábban többször voltam már a szemklinikában vizsgálaton és egyébként is időszerű volt a kontroll így a kettőt össze szerettem volna kötni.

Mivel azonban a két időpont nagyon elvált egymástól így rákényszerültem arra, hogy fel menjek vidékről a Fővárosba.

Mivel olyan helyen lakok ahonnan a legközelebbi vonattal elérhető vasútállomás kb. 10 km., így (Helyközi) buszra voltam kénytelen szállni.

Ott és a vonaton szerencsére CSAK pozitív tapasztalat ért. Több olyan velem egy korosztályba tartozó vagy nálam párévvel idősebb fiatallal találkoztam aki akarta ADNI illetve át is ADTA a helyét, viszont a fővárosi buszon illetve a metrón meg pont az ellenkezőjével szembesültem. Csak akkor volt egy-két személy aki felajánlotta volna, hogy ÁTADJA a HELYÉT amikor meglátták az ellenőrt illetve az ellenőr fel nem szólította Őket az emberiességre.

Én egyébként mindig is azon felfogással voltam, hogy az öregeknek, a kismamáknak (szükség szerint kispapáknak) bármikor, míg a kb. velem egykorúaknak csak abban az esetben ha láthatóan rosszul van, vagy esetleg valamije gipszben van.

Nem tudom, hogy a 14-es válaszoló kiírása mit takar, de értelmezni kellene a kérdést és a leírást és nem csak a mondatokat hanem azt is ami mögöttük van.

Ebben az esetben a pozitív szó jelentése valószínűleg az emberek egymással szemben mutatott emberséget és jóindulatot jelent, míg a negatív - ennek az ellenkezőjét.

Saját tapasztalatom. Nagyon friss.

Márc. közepén szenvedtem részleges bokaszalag szakadást. Sokszor kell tömegközlekedést használnom.

Jelenleg már 3 napja "csak" bokarögzítő van a lábamon és fokozatosan kell egyre többen használni úgy mondván teljes testsúlyommal a sérült lábamat.

Jelenleg hosszabb gyaloglásra ajánlott a mankó használata.

Én magam mivel nem a lakhelyemen járok iskolába és folyamatosan tömegközlekedést kell használjak és a megálló mind a két helyen (mind a "lakásomtól", mind a másik településen az "iskolámtól") kb. 1-1,5 km-re van így még mankózom.

Csak pozitív tapasztalataim vannak. Eddig legalábbis úgy 'álltak' a helyzetemhez az utastársak (persze itt a velem egy korosztályba és az 5-10 évvel idősebbekre gondolok), hogy mindig volt jó pár olyan aki kész lett volna ÁTADNI az ülőhelyét, és nem csak is kizárólag a másik "csúfolásán" és egrecéloztatásán járt az eszük.

Nekem december 7-én tört el a bokám.

A kontrollokra illetve később az iskolába való eljutáshoz is vonatot kellett igénybe vennem.

Hol pozitív hol negatív tapasztalataim lettek.

Az első időszakban amikor rendszeresen mankóval jártam akkor szinte mindig volt olyan aki átadta az ülőhelyét, amint már erőltethettem (orvosi engedéllyel) a lábamat és egyszer-egyszer mankó nélkül mentem akkor senki. Hiába volt kívülről is látható, hogy gipsz van a lábamon.

Szóval vegyes tapasztalat. Annyival viszont jobb volt, mert legalább nem szólongattak be.

Fel a fejjel és mielőbbi Jobbulást az unokaöcsédnek!

Nekem kb. két hete (ápr. 2.) tört el bokám.

Egy hétig (ápr. 9.) gipszsín volt a lábamon, kontrollra menet ért engem hasonló mint benneteket (vagy inkább az unokaöcsédet).

Visszafelé jövet már szerencsém volt. Volt egy-két olyan kortárs aki valószínűleg átérezte a helyzetemet és ÁTADTA az ülőhelyét.

Jobbulást az unokaöcsédnek.

Nekem 2012. okt. 1. és 2013. jan. 30. között egy kettős spirális sípcsonttörés miatt volt gipszben a lábam.

Autó hiányában minden kontrollra (és később iskolába is) buszt kellett igénybe vennem.

A fekvőgipszes időszakban (8 hét) is többször kellett kontrollra menjek. MINDIG volt olyan aki kész volt ÁTADNI a helyét a buszon amikor meglátták, hogy mankóval közlekedek.

Aztán jött a járógipszes időszak (szintén 8 hét), itt már fokozatosan erőltethettem a lábam és ezek miatt többször voltam mankó nélkül, akkor épphogy 1-2 akadt aki ÁTADTA volna a helyét (annak ellenére, hogy látszott, hogy gipszben van a lábam), amikor viszont nálam volt a mankó akkor nagyon sokan ÁTADTÁK a helyet.

Ennél durvábban járt az egyik haverom. Tavaly tavasszal szenvedett szilánkos bokatörést. 1,5 hónapig volt fekvőgipszben és 1 hónapig járógipszbe.

A lényeg: Amikor járógipszbe végre már mehetett iskolába, a hatodik nap (a második hét hétfő) mindjárt kib...tak vele a haverjai. (Év közbeni rendkívüli menetrend módosítás volt, ami alapján a buszt amivel iskolába mentek 10 perccel előrébb hozták /7:05-ről 6:55-re/, míg az egyel későbbit 5 perccel későbbre tették /7:35-ről 7:40-re/.)

Így pont lekésték volna a buszt, de a 3-4 futni is bíró haverja elérte, de a buszvezető "várunk-e még valakit" kérdésére annak ellenére nemmel válaszoltak, hogy tudták, hogy jön a haverunk, csak hogy a törött lába és a mankó miatt nem tud futni. Így a busz ott hagyta.

Ezzel első hallásra is nagy problémám volt, hiszen tudták azt is nagyon jól, hogy a következő már a menetrend módosítás előtt sem ért be, ahhoz hogy valaki 1. óra becsöngetésére beérjen. (Indulás: módosítás előtt: 7:05 és 7:35 Érkezés: módosítás előtt: 7:40 és 8:10 / Indulás: módosítás után: 6:55 és 7:40 Érkezés: módosítás előtt: 7:30 és 8:15)