Mi az a szakaszszigetelő? És mi az a szánszerkezet?

A műszaki életben az a jó, hogy szinte mindent úgy hívnak ahogy kinéz, vagy amit csinál.

A szakaszszigetelő két táplálási szakaszt választ el egymástól. A villamos felsővezetékbe nem egy helyen küldik be az áramot, hanem sok-sok helye. A szakasszigetelő ezeket választja el egymástól. Ezért van rá szükség, mert az egyes táplálási szakaszok más fázison vannak - ha váltakozó áramú a hálózat - és a két betáp nem feltétlenül van egy fázison, tehát zárlat keletkezik ha két alállomást összehúznak. Egyenáramú hálózatokon is fontos, mert az jó ha csak egy kisebb szakaszt kell csak kikapcsolni, a többi részen mehet tovább a forgalom.

A szánszerkezet pedig arra szolgál, hogy a szakasszigetelő járható legyen áramszedővel.

"Azt is hallottam, hogy a szánszerkezettel lehet váltót is állítani."

Pontosan. Attól függően, hogy az áramszedő áramfelvétellel, vagy anélkül halad át a szánszerkezeten, állítja vagy nem állítja a váltót.

Ha engem kérdezel, elavult megoldás.

"Milyen jobb megoldás van a vill. által vezérelt váltóállitáshoz?"

Nagyon egyszerű a válasz: rádiós.

#9 Az egyfázisú váltakozó áramot használó vasúti rendszerekben, például Magyarországon is, az alállomások között általában fázisváltást alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy az egyes alállomások más-más fázishoz kapcsolódnak (pl. az egyik az R-fázist, a következő az S-fázist, aztán a harmadik a T-fázist használja). Ez csökkenti a hálózati terhelés aszimmetriáját, hiszen az elektromos hálózat háromfázisú, és az egyfázisú terhelés a vasút miatt eltérő mértékben terhelné az egyes fázisokat. A fázisváltás kiegyenlíti ezt az aszimmetriát. Csökkenti a veszteségeket és a zavarokat az elektromos hálózatban, amelyek az egyenlőtlen terhelésből adódhatnának. Megosztja a terhelést a különböző alállomások között, ezáltal növeli az ellátás biztonságát és stabilitását. Ez a gyakorlat segít abban is, hogy a vasútüzem ne zavarja meg jelentősen az országos elektromos hálózat egyensúlyát.A fázishatárok jelölik azokat a pontokat a vasúti hálózaton, ahol az egyik alállomás feszültsége (és fázisa) véget ér, és a következő alállomás feszültsége (egy másik fázis) kezdődik.

Azért van rájuk szükség, mert a különböző fázisokról érkező áramokat nem lehet közvetlenül összekötni. Ha ezt megtennék, rövidzárlatot vagy jelentős hálózati zavarokat okoznának.

Ezért a fázishatároknál gondoskodni kell arról, hogy a villamos mozdonyok ne kapcsolják össze a különböző fázisokat. Ezért van a főmenszakítót ki tábla is kihelyezve a vonatok részére. A szakaszszigetelők fizikailag szétválasztják az áramvezetőket a fázishatárok mentén, lásd fázisszakaszszigetelők. Amikor egy vonat áthalad a szakaszszigetelőn, a mozdony áramszedője rövid időre elveszti az áramellátást. Ezt a mozdonyok általában zökkenőmentesen kezelik, mivel lendületből haladnak tovább, és a modern mozdonyokban energiatároló rendszerek is működhetnek. Sima állomásokon is vannan szakaszszigetelők, mivel az áramköröket el kell egymástól választani a könnyebb hibakeresés érdekében és hogy valamennyire változtatható legyen, melyik állomásrészt helyezzék feszültség alá, Állomás jobb, Állomás bal stb... Itt nem a 2 különböző fázist válasszák szét, csak feloszták azt az 1 fázist több darabra. A kapcsolókertekben ott vannak a szakaszolók, azokkal feszültségmentes állapotban a feszültség alá helyezendő áramkör kiválasztható és ha visszakapcsolták feszültség alá kerül a kiválasztott rész a szakaszszigetelőig, az a határa, amig elmegy a feszültség. Ehhez kell az állomásból helyismeret, kapcsolásra feljogosított személynek kell lenni, ha ott kézzel kell kapcsolni a szakaszolót, távmüködtettett szakoszolóknál pedig a villamos üzemirányító végzi a kikapcsolást, a szakaszolók kapcsolását, gépi földelést stb... Lásd E.102 utasítás.