Emlékezetes tömegközlekedéses sztorik?

Szombat hajnali 6-kor, ülök a metrón, és bámulok ki a fejemből.

Majd felszállt 2, olyan 15-6 forma lány, látszott, hogy piásak, valami buliból jöttek, és elkezdtek nyelvesen smárolni. Életemben akkor és ott éreztem első ízben, hogy megérte a bérlet ára.

Vonattal utaztam, felszállt egy piás ,szakadt fickó. Járkált fel alá,és ahogy ment látszott rajta hogy nincs begombolva a gatya rajta és egyre lejjebb csúszott.

Elég hosszú volt az inge,de az egyik vonulásnál már félig ki volt a s.gge.Na, gondoltam ez jön visszafelé már itt fog helikopterezni.

Pár perc múlva jön vissza, ahogy belépett a gatya megint kicsit lejjebb csúszott,de látszott,hogy zsebre tett kézzel markolja a gatyát,le ne essen.

Összenéztünk,aztán mondtam neki:

Papa,fogja azt a gatyát rendesen,mert ha lecsúszik mind a ketten meg fogunk ijedni!

"hu bazg, ez nem az"

"hu bazeg, ez sem az"

(félalkesz sofőr a kelenföldi végállomás minden buszállásával eljátssza a "bekanyarodik-rájön hogy nem jó helyre állt-kikanyarodik" játékot)

aztán végül megállt valahol a placcon

Napestig sorolhatnám, de álljon itt néhány.

A Kecskeméti Kisvasút utolsó vonatához igyekeztünk,mert sokáig időztünk a bugapusztaházi kocsmàban. Akkor még nem volt mobilnet, a Google térkép is maximum Amerikában működött, szóval néztük a papírtérképen, hogy nyílegyenesen kell csak kisétálni a vonathoz, ott lesz a megálló. Aha, csakhogy az út kétfelé átázott, sín sehol. A megálló meg nem egy kivilágított állomás, hanem csak egy görbe karón lévő tábla jelzi. Na, nyilván nem tudtuk mi legyen, elindultunk balra. A megálló persze, mint utóbb kiderült , jobbra volt. Hát, nagyokat karikáztunk a mobiltelefonjainkkal, hogy lásson a mozdonyvezető, fel is vettek minket a nyílt pályán. Hát, így stoppoltam vonatot.

A másik inkább ijesztő: helyközi busz, közeledik a vasúti atjarohoz Jászberény mellett, villog a piros… nem lassítunk! A sofőr a már csukódó sorompókarok között szlalomozott át, majd amikor utólag kérdőre vontam, “megnyugtatott”, hogy csak a fékkel volt probléma. (Viharvert Ikarus 395-ös volt, túl a típus zenitjén.)

Szintén emlékezetes volt, amikor a napi utolsó Cegléd - Nyugati vonaton bulizós brigád óbégatott, bérelt és bagózott, a kalauzoknak meg csak beugattak. Jöttek utóbbiak ketten is, elküldte őket a társaság a pîcsába. Node ők el is tűntek, majd Budai útnál (ami nem egy belváros …) visszatértek, nem kevesebb, mint 3 gépfegyveres rendőrrel :) Hű, de szerény lett a társaság , ott is hagytuk őket szépen a tanyák között, talán azóta is valahol az ugyeri szőlők között bagóznak.

Végül egy külföldi sztori: a Kisinyov - Ogyessza vonaton felszáll a nem létező ország , Transznisztria határőre, forgatgatja a birodalmi burgundivörös útlevelünket, amibe ugye vagy 20 nyelven bele van írva, melyik ország adta ki. A borítón Magyar Köztársaság felirat. Hoppá, megvilágosodás látszik emberünk arcán, és azt mondja: “Áá, Kázáksztán?”

Egyszer villamoson utaztam, és átépítés miatt át kellett szállni mert új kereszteződést alakítottak ki. Amikor bemondták, idős néni elkezdett őrjöngeni, hogy milyen dolog ez már, bezzeg a Kádár idejében ilyen sosem volt... :D

Illetve egyszer egy fazon baromi hangosan telefonált, de valami "te nekem hagyjál békét, ne hívjál többet" szappanopera-dráma volt. Én meg mintha Stand-up comedy-t néznék elkezdtem minden mondatán hangosan röhögni, amitől mindenki más elkezdett nevetni, így az ember inkább leszállt mikor már a fél villamos rajta nevetett.

Egy elqúrt szilveszter.

Megvolt a dec. 31.-én szokásos hepaj, miután megint el lett qúrva a szervezés, semmiféle buliba nem jutottam el, így bementem a városba banzájkodni. Hát egy nagy tré volt az egész, az utcákon egy csomó nagyon részeg balfék, meg a rengeteg petárdaárus "svéd" kisebbség. Aztán úgy este 10 körül az Oktogonon már úgy-ahogy volt némi élet, beálltam én is tűzijátékozni, utána megnéztem a híres Kozmix együttes fellépését. Hááát...valamikor nagyon régen szerettem őket, de már akkor éppen semmit sem ért számomra amit csináltak, olcsó megélhetési diszkópatkányzene lett az egykori rave korszak hazai királyaiból. No igen. Pénz beszél, kutya ugat, és akkor már arra a bizonyos szutyok lakossági technóra volt igény, azt kellett játszani. No comment. Gondolkoztam azon, hogy hazamegyek, mégis mit keressek a város közepén, tök egyedül, egy szatyor tűzijátékkal, színjózanon? Egyszer csak felhívott egy régi cimborám, hogy menjek át hozzájuk a Vörösmarty térre, át is mentem, úgy háromnegyed 12 felé. Na ott már volt élet rendesen, nagyon nehezen találtam meg a cimbit és a barátnőjét, rettenetes részegek voltak, a srác legalábbis nagyon, de azért menni és pirózni még tudott. Onnantól már egészen jól éreztem magam, nem is baj, hogy nem mentem haza végül. Elmentünk kajálni, és aztán nagy nehezen megtaláltuk az éjszakai buszt. Go home.

A buszon persze tömegnyomor, aztán fölszállt egy totál seggrészeg srác a barátnőjével. Olyan szinten ázott volt a csávókám, hogy a csaj húzta fel a buszra, aztán ahogy leült, lekókadt a feje, és szinte azon nyomban odarókázott a padlóra (meg a cipőjére is persze). Szerencsétlen kiscsajt komolyan megsajnáltam, adtam is neki egy nejlonzacsit, hogy abba hánytassa azt a reményveszett majmot, de akkor már késő volt, az egész Vuk-család körülnézett a jármű padlóján. Tényleg, ha kutyát csak külön vonaljeggyel lehet szállítani a békávén, akkor rókára mi az előírás?

Haverék már előbb leszálltak, a kiscsaj meg letámogatta pár megállóval később a baromarcú partnerét. Szegény leányzó, aligha ezt érdemelte volna. Persze hülye voltam én is, hogy egy ilyen hétköznapi dolgon kiakadtam, de tényleg nagyon helyes volt a csaj, kimondottan tetszett, és komolyan nem értem, egyszerűen fel nem bírom fogni azóta sem, hogy mi a názáreti öregisten megszentelt seggluka visz rá egy ennyire csinos lányt, hogy egy ilyen valszeg rendszeresen alkoholizáló kis gyökér csimpánz barátnője legyen? Ez számomra tán örök rejtély marad. Eleve személy szerint nem volna pofám a barátnőm jelenlétében így beb*szni, meg úgy egyáltalán, szégyen ha valakinek annyi önkontrollja nincs, hogy képtelen megállni az ivásban, és ilyen szinten magatehetetlenre részegedik. Soha, egyik barátnőmnek sem kellett mentőorvost játszania mellettem, mert rühelltem volna ennyire mentálisan leamortizálódni a kedvesem társaságában.

De, persze, biztosan ismét én vagyok a hülye, és a srác részegsége egy teljesen normális mindennapos folyamat lehet, csak a magamfajta maradi amatőr képtelen átérezni a részegen okádás szépségeit.

Ja és ha már elesés:

Vidéki városban jártam suliba, ott rendszeres sport volt a busz után futni, mert óránént járt.

Ülök a buszon, ismerős srác meg fut a busz után. De körülbelül egy teljes megállónyit lesprintelt át a piroson, zebrákon, mindenen.

Busz áll a megállóban, gyerek sprintel, még a sofőr is várja. Erre amikor a busz mellé ér és majdnem ott van az ajtónál akkorát zakózik, hogy az egész busz egy emberként hördült fel :D

Feláll porolja le magát, közben elindul az ajtó felé. Már majdnem ott van erre a buszsofőr bezárja az ajtót, és elindul... :D

Mindez pár másodperc alatt történt de a mai napig megvan a jelenet.