Ezt csak én tartom valamiféle "kisebbségi komplexusnak"?

Tegnap valami szerpentin szerű úton mentem, erdőben, hegynek fel, meg le, néhol egyenes szakaszokkal.

Utolértem egy Mitsubishi Coltot, az előtt meg egy Audi Q3 ment, igen csak lassan.

Vártam,hogy előzhessek, így kicsit rátapadtam a Coltra.

Aztán látom,hogy ő is egyre inkább tapad az Audira, na mondom csaknem fogsz most előzni...erre jön egy nagyon rövid záróvonalas egyenes, az meg úgy kivágta a Coltot,hogy én is csak néztem, 163 lóerős kocsim van, azzal nem mertem volna ott előzni.

Szerencsére senki nem jött, a Colt elhúzott, engem még egy darabig feltartott az Audi, aztán biztonságosan megtudtam előzni, és rövid időn belül utolértem megint a Mitsubishit.

Nem ment előtte senki, de őt nem tudtam megelőzni.Általában a kanyarokban értem utol mert a "virsli" gumijaival nem tudta gyorsan venni azokat.

Aztán megint utolértünk néhány autót, de ott egyenes volt az út, mindketten elkezdtünk előzni, gondoltam visszatért, és végre megelőzhetem őt is, de nem tért vissza, 120-as tempóig mentem mögötte, aztán mondtam,hogy ilyen szar úton nekem ez sok, lassítottam 80-90-re.

Ő eltűnt a távolban, aztán egy enyhébb kanyarnál guminyomok az aszfalton, át a szembe sávba, az út szélén friss túrás, fűcsomók mindenfelé, a féknyom visszatért sávjába, és lám az út szélén elakadásjelzővel, két leszakadt gumival ott áll a Colt.(meg enyhén törött lökössel)

Sajnos nem tudtam neki segíteni, de nem sérült meg senki.

Viszont azt szóvá tette,hogy nem kéne ennyire a seggébe menni az embernek.

Igaz,hogy a baleset pillanatában a nyomában sem voltam, az meg,hogy menni akartam....ha ennyire zavartam, miért nem engedett el az egyenesben?

Mert nekem tökre az jött el,hogy ő megmutatja,hogy a kisautójával is nagyobbat fog menni mint én, és ebből lett a baleset.