Magyarországon miért van ennyi idegbeteg az utakon?

Ez egyéni mentalitás és/vagy pillanatnyi hangulat kérdése, hogy ki hogyan reagál közlekedési helyzetre. Sokan csakis a lehető legideálisabb helyzetet hajlandóak elfogadni, ha autóba ülnek, vagyis: "A lehető leggyorsabban eljutni A-ból a B-be, ha ez kicsit is másképp lesz, ideges leszek!"-így gondolkodnak.

Volt már olyan, hogy én mentem indokolatlanul lassan, de olyan is volt, hogy engem zavart, hogy előttem tötymörögnek. Viszont én például nem vagyok az a dudálós fajta, amíg nem csinál valaki tényleg elképesztően nagy marhaságot (pl. veszélyes manőverrel bevág elém, irányjelzés nélkül, stb...). De ha csak egyszerűen lassan megy, gondoljunk bele abba, hogy lehet, hogy nyomós oka van, hogy így tesz. Mindenkinek megvannak a gondjai, lehet, hogy épp nemrég elvesztette a munkáját vagy egy közeli hozzátartozóját, és ezen kattog az agya, és ezért nem vette észre, hogy elhagyta a lakott területet és 50-nel megy tovább (de egyébként különösebb veszélyhelyzetet nem teremt)... Azt tudomásul kell venni, hogy aki jogosítványt szerez, és vezetni kezd, az egyúttal vállalja, hogy közlekedési helyzetek széles skálájával találkozhat. Mert az életnek ez is egy része, és ugyanúgy nem fenékig tejfel. Benne van a pakliban, hogy idegbetegekkel találkozunk. Bár engem is zavar, ha sietnék, és úgy látom, hogy "valaki miatt" nem tudok haladni, de kár ezen idegeskedni. Adja az ég, hogy ez legyen a legnagyobb bajunk! :-) Gondoljunk arra, hogy tán épp ezáltal úszunk meg egy balesetet, mert nem akkor érünk oda egy kereszteződésbe, amikor a sors rendezni készül valami balhét :-) Aki pedig idegbeteg, azt próbáljuk lehetőség szerint elengedni, ha lehet. Ő is boldogabb lesz, hogy végre mehet, és nekünk is jobb, ha minél távolabb kerül tőlünk egy "felfokozott" hangulatú ember, főleg egy olyan veszélyes üzemben, mint a közlekedés :-)

#11

Én pl egy ilyen veszélyes üzemben mint a közlekedés nem idegesitek mást pl azzal, hogy lassan megyek előtte vagy bármi mással.

De ezzel egyre kevesebben vagyunk így.

A többség már úgy gondolja, hogy Ő azt csinál és úgy ahogy éppen kedve tartja és a többiek ezt bamba mosollyal az arcukon majd tolerálják. Mert mi mást tudnak csinálni?