Kinek hány balesetveszély csúszott már be és miből?

Balesetveszély? Naponta százával a kamikáze gyalogosoktól kezdve a rettegő úrvezetőkig, de azokra amikből nem lett baleset senki sem emlékszik!

:)

Mi számít balesetveszélynek? Mert én annak számítom azt is, amikor a kanyarból kiérve hirtelen az én sávomban bukkan fel egy előzést épphogy befejező autó és emiatt vészfékeznem kell, meg azt is, amikor tanítási napon délután 1-kor megáll egy busz egy megállóban és én épp készülök kikerülni.

Csak az első esetben közvetlen a balesetveszély, míg az utóbbi esetben még kell egy csomó tényező ahhoz, hogy a baleset bekövetkezzen, mégsem árt az óvatosság.

(Mivel nagyon tipikus baleseti forrás, hogy a hazafelé tartó gyerek átszalad a busz előtt-mögött, megfeledkezve arról, hogy őt nem látják az autósok, mert takarásból érkezik.)

Kb 5 éve vezetek elég rendszeresen. Közvetlen veszélyben még sosem voltam, vagyis olyan helyzetben, amikor már nem tudtam befolyásolni a dolgokat, és csak a véletlenen múlt, hogy nem lett baleset. De nehezen kezelhető, problémás eset volt néhány.

Az egyik egy típus, több eset volt belőle. Nyári estéken a belvárosban, sötétben beláthatatlan helyről, jellemzően egyirányú utcában a forgalommal szemben, a semmiből iszonyatos sebességgel felbukkanó biciklist már majdnem csaptam el. Nem volt sose annyira közeli a dolog, hogy direkt pánikra adjon okot, de úgy éreztem lehetett volna, és nem annyira rajtam, mint inkább a véletlenen múlott, hogy sikerült elkerülni. Világosban is volt olyan, hogy a parkoló autóktól nem láttam a 30-40-nel elém beszáguldó biciklist. Jobbra kanyarodáskor ahhoz kellően lelassultam, hogy egy nekem elsőbbséget nem adó kocsit is el tudjak engedni, de a balról becsapó, láthatatlan biciklissel nem tudtam mit kezdeni. Ha balról jön egy autó, az elég nagy ahhoz, hogy meglássam, egy biciklist az autóktól nem látom. Azt hiszem, a biciklisek a láthatóságukkal nincsenek kellően tisztában.

Januárban volt, amikor még nagyon enyhe volt az idő, hogy reggel elindultam Pestről kifelé. Itt plusz 4 fokot mutatott a hőmérő és száraz volt a burkolat, és ez így maradt a 10-es úton is. Innen letérve, Pilisszántó felé haladva egy emelkedős részen egy kis, előre nem is látható sötét foltocska jelent meg az amúgy száraz burkolaton. Erre rászaladtam, és kiderült, hogy az egész utat elborító, tükörsima jégpáncél volt. Össze-vissza csúszkáltam rajta, de szerencsére nem sodródtam le az úttestről, és szembe se jött semmi. Előttem meg már vagy 10 kocsi vergődött ott, aztán lépésben nagy nehezen továbbcsúszkáltunk, bár a folt elmúltával már nem volt gond.

És ma történt a legújabb, a Váci úton nagy sebességgel jobbról majdnem belémjött egy másik autó. Én próbálok empatikusan vezetni, és nem csak az indexelés alapján következtetni arra, hogy mi fog történni. Ez volt, a szerencsém, de ha egy kicsit kevésbé figyelek, akkor annyi.