Felnőtt férfi miért nem hajlandó megcsinálni a jogosítványt?

Én (F40) a következő okok miatt:

1. Egyszerűen nem vonz. Ez olyan dolog, hogy van, aki szereti, van, aki él-hal érte, van, akit meg hidegen hagy, vagy egyenesen taszít. Nem vagyunk egyformák, mint ahogy az élet többi területén is, amit az egyik ember szeret, azt a másik lehet, hogy nem.

2. Én jobban szeretek pihenni, lazítani, ha utazok. Ez inkább nagyobb távokon érv, vonaton, vagy esetleg buszon megtehetem azt, hogy felszállok, és akár aludhatok is, vagy bármi mással elfoglalhatom magam. Autót vezetve ez azért nem lenne túl jó ötlet.

3. Nem érzem biztonságosnak. Egyébként sem tartottam soha annak, de annak fényében, hogy volt osztálytársam autóbalesetben halt meg, egyik ismerősöm meg vétlen félként komoly és maradandó testi fogyatékosságot szerzett, másodunokatesóm meg az apja mellett ülve szenvedett olyan balesetet, amiben azonnal szörnyet halt, nos, még kevésbé érezném ezt egy biztonságos lehetőségnek. Nyilván nem arról van szó, hogy ha be kell ülnöm egy autóba, akkor rettegve, halálfélelemben tenném azt, de nem lenne jó érzésem, ha rendszeresen személygépjárművel kellene közlekednem. Buszon vagy vonaton nagyságrendekkel biztonságosabban érzem magam.

4. Költséges.

Egy autót fenntartani jóval költségesebb, mint tömegközlekedni. Ez már akkor is így volt, amikor még nem létezett országbérlet, de mióta létezik, azóta meg nagyon más árkategória a kettő. Kifizetek 20 ezer forintot, és a hónapban annyit utazok, amennyit akarok. Esetleg ha helyjegyköteles járattal megyek, akkor ki kell még fizetnem 650 forintot, de összességében egy hónapban nem költök 25 ezernél többet utazásra. Munkatársam pont a napokban panaszkodott, hogy havi 50-ből nem jön ki neki a benzin, pedig amúgy kevesebbet utazik, mint én. Ehhez még hozzájön a kötelező felelősségbiztosítás, meg ha neadjisten valami meghibásodik, akkor annak a javítási költsége is. Meg ugye gépjárműadó, műszaki vizsga, esetlegesen parkolási díjak, autópályamatrica, stb. Összességében nekem havi 25 ezer forintba kerül (nagyon-nagyon maximum 30-ba) egy hónapban az utazás, addig egy autót fenntartani ennek a 3-4-szerese.

4. Elvből.

Mert nem akarok sem a forgalmi dugókhoz, sem a környezet megterheléséhez hozzájárulni.

És összességében: egész egyszerűen nincs rá szükségem.

Én nekem lett jogosítványom 17 évesen, mert akkor úgy gondoltam, hogy ez nekem való, illetve szükséges dolog.

Már lassan 6,5 éve van meg a jogsim, vezettem talán összesen az oktatáson kívül olyan 500-700 km-t, azt is az első években. Egyszerűen rá kellett jönnöm, hogy utazás közben jobban szeretek nézelődni, olvasni, videókat nézni, netán pihenni egy kicsit. Na mit vezetés közben ezeket nem lehet csinálni. Rájöttem arra is, hogy a váltós autót nem nekem találták ki, valamint utálom, ha valami nem működik jól és javítani kell, márpedig ez egy autónál (főleg nem új, nem garanciális esetén) alap dolog. Ma már vannak ugyanúgy tömegközlekedési tervező papok, szóval nagyon könnyű bárhova eljutni, már ez sem ellenérv. A költségekről nem is beszélve.

A költségekről nem is beszélve. Akkor szerencsére abban a városban, ahol tanultam, bagóért volt a jogsi az ország többi pontjához képest, de ha akkor nem csináltam volna meg, ma ennyi pénzért nem is gondolkodnék rajta. Álláskeresésnél egy idő után ki is vettem az önéletrajzomból a jogsit, és kerülöm azokat a helyeket, ahol kellene vezetni, mert főleg a fővárosban nem érzem azt, hogy én biztonsággal tudnék vezetni a nagy forgalomban (éjjel próbáltam tavaly GreenGO-t, azzal nem volt gond, de hát forgalom sem volt). Saját autót meg ki is jelentem, hogy sose fogok venni, azt a pénzt elköltöm élményekre, lakásra, stb.

Arra felénk falun van napi 40-60 pár busz, emellett távolsági IC-re a közeli városba mellékvonalról napi 6 pár vonat ráhordás és elhordás is van. Most meg Budapesten kezdek el dolgozni, itt meg fel sem merült, hogy kellene autó. Eleve a garázs bérleti díj az albi mellé lenne 30k, és akkor egy métert sem mentem és még a kocsit sem vettem meg. 20k-ból meg megvan az országbérlet, meg néha még veszek helyjegyet, szóval legrosszabb esetben. Húgomnak nincsen jogosítványa, de ő tudja is magáról, hogy a vezetést nem neki találták ki. Simán lehet az embernek úgy alakítani az életét, hogy ne is legyen rá szüksége.

Ettől függően, hogy az autóvezetés nem az én műfajom, a villamosvezetés (meg amúgy bármilyen kötött pálya, csak Pestiként a villamos a logikus, meg emberibb, mint a mozdonyvezetés) kifejezetten érdekel, szóval szerintem majd egy 5-10 év múlva megpróbálkozok vele, ha addig összeszedtem magam anyagilag a szakmámból.