Van itt más férfi is, akinek van jogsija, de fél vezetni?

Nekem van egy kolléganőm. Van B-s jogsija, de nem vezet már jó ideje. Kb 10 éve ha jól emlékszem, nekem legalábbis ezt mondta. A párja vezet.

Van egy másik kollégám, aki szintén nem vezetett már vagy 10 éve, viszont tavalyelőtt összejött az asszonyával, és tavaly augusztusban lejárt a jogosítványa. Mármint az orvosija. Rábeszéltem, menjen el, csinálja meg mert ha vezetni kell az asszony kicsi mercijét, akkor nehogy azért ne tudjon már beülni, mert lejárt az orvosija. Megcsináltatta, vezette azóta. Most pedig vett egy kombi automata bmw-t. Az asszonynak meg automata A160-as mercije van.

Szóval erről ennyit.

Mindent lehet, csak akarni kell.

Ez a legnagyobb baj, ha az ember megcsinálja a jogosítványt, de csak úgymond kényerből, meg mert kell hogy legyen, rábeszéltek stb stb.. De nem használja.

Nekem 2016 május 2 óta van jogosítványom. Azóta napi rendszerességgel vezetek. Én autó b**i voltam mindig is, én tudtam hogy szeretem az autókat, szeretnék vezetni, úgyhogy nem volt kérdés hogy megcsináljam-e.

2 éve megcsináltam a C kategóriát, ami a teherautó.

Most pedig a D-t csinálom, ami az autóbusz. Már a KRESZ-en túl vagyok, hamarosan jön a rutin.

Ha akarsz vezetni mert SZERETNÉL és nem kényszerből, akkor vezess, de ha nem, vagy úgy érzed nem megy egy idő után az közlekedés az úton, akkor mindenki nevében mondom, hogy maradj otthon, mert mindenkit haza várnak. Így is túl sok selejt van az utakon.

Dee amit írtak fentebb, az is jó példa lehet, hogy veszel pár órát egy autósiskolában, a már meglévő jogosítványoddal. Elmondod nekik hogy mi a helyzet, és kifizeted azt az összeget amit mondanak, és mehetsz.

Most mitől szorongsz? A vezetéstől vagy attól, hogy nem vezetsz?

Ha nem kell, ne vezess, ha meg kell, vegyél gyakorló órákat és menni fog.

Komolyan mondom, nem értem.

Ha nem vezettél, mert nem is kellett, akkor mire fel a szorongás?

Én pl. még sosem játszottam templomi orgonán.

1-nem tudok, mert sosem tanultam

2-nem is volt rá lehetőségem

3-nem is akartam,vagyis sosem érdekelt.

Na ebból az következik, hogy nem is szorongok emiatt. 🤣

A leírtak alapján úgy tűnik, nem való neked a vezetés.

Engedd el............

Egy nagyon kedves, 30-as haverom szintén ebben a cipőben volt. 5-6 éve megvan a jogsija, de passzív, a barátnője vezet helyette.

Mostanában lett elege a dologból, vett egy pár százezres kisautót, amiért nem kár, ha összeb@ssza, és az asszony segítségével gyűjti a rutint. Bevásárlások, szülőkhöz gurulgatás, hasonlók, amikor csak van lehetőség. Az elején rettentően szarul ment neki, de 1-2 hónap után már jöttek a sikerélmények.

A másik példám, bár nem férfi, de a nővérem, aki rettentően szorongós, 20 évig nem vezetett, pedig volt jogsija, ő is félt. Aztán rájött, hogy a félelemnél nagyobb szívás 3 gyereket gyalog széthordani reggelente, úgyhogy ő is beleállt, órákat vett, gyakorolt és ma már simán boldogul kisvárosi forgalomban.

Szóval nincs lehetetlen, csak foglalkozni kell vele.