Szóvá tennéd vagy hagynád?

HÖK-ben tevékenykedtem egy vidéki egyetemen, rajtam kívül előző félévben diplomaosztón mindenki kapott elismerő oklevelet, csak én nem.

Nem a papír esik rosszul, hanem az, hogy nem gondoltak rám (nem is egy embernek kellett volna ennek eszébe jutnia?) főleg úgy, hogy nem lézengtem hanem a pozíciómban rengeteget dolgoztam ami sokszorosan megtérült a hallgatói visszajelzések alapján is.

Teszem hozzá azokat a feladatokat, ötlet alapokat a mai napig kuncsorogva kérik tőlem, csak nem adom oda őket.

Nem tudtam arról, hogy utáltak volna. Nem voltam megosztó személy, a csapat fele kb baráti szinten volt velem, a csapat másik fele meg egy semleges munkatársi kapcsolat volt.

Engem sose mostak össze a “köcsög” hökösökkel, de ezzel a gesztussal pontosan leírták, miért is nem volt normális közösségünk, vagy pl miért nem tekint az ember szívesen vissza rájuk… ezt persze mondom főleg a kari elnökre értem és azokra akik kb nem a barátaim voltak akik szerint tök jogos a fennakadásom.

Csak azt hittem, értem annyit, ért annyit a munkám hogy ennyivel megköszönjék.