Mièrt köszöni meg a gyalogos, ha átengedem a zebrán?

#4 Csoda, hogy nem kaptad meg a "gyalogoscsakakkorléphetlehamegbizonyosodottarrólhogyazautósmegistudállni" szöveget.

Amivel részben egyet értek, váratlanul a gyalogos nem léphet az útra, na de amikor kilométerekről látszik, hogy a gyalogos tök egyértelműen, nyílegyenesen a zebra felé igyekszik akkor azért csak lassíthatna az autós.

Amúgy én alapvetően a kommunikáció híve vagyok.

Autósként is csomó mindent megköszönök, ha beengedtek, ha az elém kijövő vissza sorol autópályán, hogy tudjak haladni, stb. Ugyanígy odaintek az autósnak is, nem mindig nem minden helyzetben nyilván, de sok helyen igen.

Pozitív megerősítés részemről. Valoban sokan átsuhannak a zebrán autóval, de ha ilyenkor anyázok, annak semmi értelme, csak magamat bosszantom vele.

Ha viszont a szabálykövetést kvázi megdícsérem, akkor valószínűbb, hogy legközelebb is meg fog állni a gyalogosokat átengedni. Én ezért szoktam megköszönni.

A gyalogos azért köszöni meg, mert ismeri a KRESZ-t:

"A kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van."

Tehát az áthaladó gyalogosnak van elsőbbsége. A járdán álló még nem áthaladó, nincs elsőbbsége. Csak onnantól lesz, ha lelép.

Többnyire én is átengedem a gyalogosokat (már csak azért is, mert ha lelép, akkor úgyis elsőbbsége lesz), de ez az átengedés nem kötelességem, hanem csak szimplán udvarias vagyok.

Gyalogosként meg szintén udvarias vagyok, és intek v. biccentek annak, aki átenged.

Soha nem köszönöm meg az átengedést (kivéve, ha nem nekem volt elsőbbségem). Ha megköszönném, azzal - bármennyire is udvarias volt a szándékom -, azt érzékeltetem a gépjárművel közlekedő részére, hogy szívességet tett nekem, nem pedig jogszabályi kötelezettségét teljesítette.

#15 A legkevésbé sem mondott hülyeséget. Pontosan ugyanaz a két szituáció. Az egyik fél mindkét esetben teljesítette a kötelezettséget, a másik fél élt a jogával, ám míg egyik esetben teljesen természetes, hogy a másik fél nem mond semmiféle köszönetet, addig a másik esetben - mint azt a válaszokból is kiolvashatjuk - nagyon sokan köszönetet mondanak.

A semmire. Én sem vagyok neked hálás, amiért nem követed el a rongálás bűncselekményét azzal, hogy megölöd a macskámat, ahogy azért sem mondok köszönetet, amiért nem követsz el ellenem testi sértést. Pedig biztosan meg tudnád tenni mindkettőt.