Bunkóság dudálni a gyalogosra?

Figyú! Én már 30 éve is 30 felett jártam. De, akkor is tologattuk az úttesten, meg sétáltunk, játszottunk.

De szívesen látlak egy kávéra nálam, hogy ezt megtanácskozzuk illő módon. Egy kérésem van csak: a buszmegállótól a házamig a járdán közlekedj?

Egyébként az a szülő, akinek a háza előtt rossza a járda, az mit csináljon? És ha pont előtte nem rossz, de jobbra-balra igen?

És ne mond, hogy az ő hibája, mert önkormányzati feladat. Nem mellesleg nálunk volt olyan, aki szépen kialakított járdát a saját költésgén. És nagyon járdának nézett ki. Milliós összegre bírságolták és vissza kellett bontania. Azóta is csak földes.

Babakocsis szülőként abszolút osztom azt az álláspontot, hogy a hazai járdák állapota, folytonossági hiányai, a rajtuk parkoló kedves szomszédok vagy épp rajtuk felejtett villanyoszlopok miatt sokszor meglehetősen nehézkes babakocsival a járdát használni.

Az meg külön ordenáré bunkóság, ha rádudálsz egy babakocsit toló emberre, mert nem minden gyereket könnyű elaltatni akkor sem, amikor nagy szükség lenne már rá.

Egy pillanat.

A nyitókérdésben nem babakocsi volt, hanem idős ember.

És ami a lényeg: úgy közlekedett, hogy lehetetlenné tette, hogy megelőzzék.

Én is sokat gyalogolok, teljesen egyetértek azzal, hogy sok helyen kritikán aluli a járdák minősége.

De ha az úttesten megyek, akkor eleve tudomásul veszem, hogy ott nem én vagyok "birtokon belül", hanem a járművek. Lehetőleg zavarni sem akarom őket, nemhogy úgy közlekedni, hogy meg se tudjanak előzni. Az autóstól annyi várható el, hogy ne centizve nagy sebességgel előzze meg, pláne, ha szemből semmi nem jön. De itt pl. eleve egyirányú utcáról volt szó, és alighanem elég keskeny is lehetett.

Summa summarum: ha egy gyalogos (indokolt esetben) az úttesten közlekedik, figyeljen az autósokra és törekedjen arra, hogy a lehető legkisebb mértékben zavarja őket. És amint lehet, menjen vissza a járdára.

14. Teljesen egyetértek veled, de!

A kresz nem tesz különbséget az emberek között, de ne vegyük egy kalap a tökéletes fizikai és szellemi állapotban lévő fiatalt, a nehezen mozgó, lassan gondolkodó, kicsit süket, kicsit vak időssel.

#15 Dehogy nem tesz különbséget. Fokozott figyelmet és türelmet kell tanúsítani. Egy egészséges felnőttnek beszólhatok, hogy a zebrán ha már elindult, a (saját érdekében is) lehető leggyorsabban át kéne kelnie, egy járókeretes néninek, vagy látássérültnek nyilván nem fogok.

A gond ott kezdődik, hogy sok nyugdíjas egyébként nagyon is aktív mindenféle kirándulásokon, de városi, szabálytalanul folytatott séta folyamán hirtelen rokkant lesz és mindent is elvár.

#13 Amúgy három gyereket neveltem fel egy alföldi közepes méretű városban, ahol zebra is alig van, a járdák akkor is, ma is keskenyek, töredezettek. SOHA nem vittem babát az úttestre.

Ha ma lenne gyerekem, akkor meg tuti magamra kötözném (nem kenguruval, hanem normálisan). Kifogások mindig lesznek, szerintem a gyerek veszélyeztetése az úttesten tolni a babakocsit.

Agglomerációban lakom, a járdák 75%-a használhatatlan. Keskeny, bokatörősen kátyús, rálógnak a kinyúló bokrok és gaz, limbózni kell a fák ágai miatt, a rosszul parkoló autók miatt szlalomozni, kiharap az őrjöngő kutya, vagy egyszerűen csak nincs is járda.

Én amúgy total megértem az autósokat, mert pont a mi utcánk olyan, hogy a vasút miatt óriási a gyalogos forgalma, és elég bosszantó amikor cammogni kell, mert bedugott füllel andalognak az úttest közepén, de tényleg érdemes néha kiszállni az autóból és megpróbálkozni amolyan gyalogos tevékenységgel, hogy pontosan miért preferálja sok gyalog az úttestet. Pár tanulmányi kirándulás a járdákon sokat fog segíteni az empátia kifejlesztésében.

Mondjuk én igyekszem figyelni az autós forgalomra is, de babakocsizni kizárólag úttesten tudok felénk.