Veled már volt olyan hogy majdnem elütött az autó?

Igen, nem egyszer, mióta Budán élek.

Ahol konkrétan nagyobb az esély rá hogy elütnek mint hogy nem, az a budai alsó rakpart bármelyik gyalogátkelője. Valahogy az autósok nem gondolnak rá hogy a rakparton is megesik hogy át akar menni valaki a zebrán. Konkrétan félre kellett ugranom legutóbb, mert egyik irányból elengedett a hapsi, a másikból meg egy Audis padlógázzal megindult, aztán még ő volt kiakadva hogy én "hirtelen ott voltam" előtte a zebrán.

De békésebb környezetben is, legutóbb pl egy zsír új hetes BMW-vel huszonéves fazon szerintem full beszívva nyomkodta a telefonját miközben ment az autó mondhatni magától hússzal, barátnője mellette hasonlóan növény állapotban, gondoltam ha ilyen lassan jön csak elenged ha látja hogy a zebrán megyek, hát nem, ha nem ugrok arrébb elüt simán. Rá is b*sztam egy nagyot az ablakára aztán csak nézett a gyökér ki a fejéből, de mondom úgy be volt szívva a gyerek meg a nő is szerintem azt se tudták mi a nevük.

Az ilyenek miatt nem értem az olyan gyalogosokat, akik "nekem jár" alapon szinte körülnézés nélkül lépnek ki a zebrára. Ha elütnek és meghalsz már mindegy kinek van igaza, márpedig van annyi idióta állat sofőr hogy simán megesik ha nem figyelsz oda.

Ja, de azért hozzáteszem a kommentemhez, hogy már én is volt hogy majdnem elütöttem gyalogost zebrán, pedig én igyekszem nagyon figyelni erre. Lucskos esős idő volt télen, közben sötét, pont ez a tipikus lószartselátsz időjárás, és hát pont egy beláthatatlan zebra volt két nagy sűrű bokorral a szélén ami hibátlanul eltakart bármekkora embert aki esetleg a zebrára készülne lépni. Ki is lépett egy lány, én meg a lucskos latyakos úton csúsztam egy jót mielőtt sikerült tényleges fékhatást elérni, szegény leblokkolt teljesen, kb egy arasznyira álltam meg tőle.

Ilyen is van. Tessék körülnézni a zebránál akkor is ha neked van elsőbbséged. Én annyira nem bízom már az emberekben hogy ha nekem van elsőbbségem autóval egy kereszteződésben akkor is lelassítok és körbenézek. :)

#1 voltam

Igen. Vagy figyelmetlen voltam. Egyszer kifogtam egy olyan csodabogarat, aki elég gyorsan közelített a zebrához, nem is léptem le, elkezdett villogni miközben elég intenzíven fékezett, picit még vártam, hogy biztosan biztonságos legyen, amikor úgy láttam, hogy tényleg meg fog állni, leléptem, ő addigra meggondolta magát, biztos azt hitte, hogy lemondok az elsőbbségemről. Mondjuk román volt.

De ez a ritkább eset. Biciklis és e-rolleres viszont egy csomószor majdnem belém jön, tegnap is volt erre két példa 10 percen belül ugyanattól a rollerestől a járdán. :D Biciklisek meg a házak belső udvaráról képesek kihajtani szétnézés nélkül, úgyhogy már a kapualjakat-nyitott ajtókat is úgy nézem, mintha kereszteződésben lennék.

3-as, én is nagyon figyelek, aztán elég egy sötét ruhás figura este az esőben , némi szembejövő forgalom , aztán máris ott van előtted a gyalogos a zebrán. Simán el lehet rontani.

Gyalogosként pedig volt pár eset, a legrosszabbnál velem szemből két autó kanyarodott balra, én mentem át az úton , amire kanyarodtak. Az elsőnél számoltam azzal, hogy a sűrű forgalom miatt agy nélkül fog kanyarodni , meg is vártam, elengedtem. Nade miatta nem is láttam a második ugyanilyen kanyarodót, aki ugyanabban a “lyukban” vágódott be balra, és én már nyilván előtte voltam a zebrán. Hát nem tudtam merre mozduljak, ugrottam egyet jobbra, de ő is arra mozdult , majd satuféket nyomott. Hát, nem a távolság miatt tudtam volna nehezen leolvasni a rendszámát. :)

Szerintem csak azzal nem történik ilyen, aki soha nem megy le az utcára.

A kisebb figyelmetlenségek mindennaposak, kanyarodáskor, vagy zebrán leszarják, hogy ott vagyok. Látják, tudják, látszik rajtuk, mégis leszarják.

Igazán necces helyzet ritkán volt, gyerekkoromból maradt meg olyan, hogy átszaladtam kocsi előtt. Illetve olyanok voltak, hogy sofőrök direkt húzták ránk a kormányt.

Gyerekként egyszer be is vertem kővel egy kocsi ablakát. Kis faluban éltünk, és egy furgonos jött. Az utcán fociztunk, akkoriban más volt a forgalom nagysága. Jött a furgon, félre álltunk, az meg szándékosan ránk húzta a kormányt, konkrétan majdnem elgázolt minket. aztán láttuk, hogy megáll és bemegy az egyik házhoz, így oda mentünk, bedobtuk az ablakot kővel, és elhúztunk. Estig nem mertünk hazamenni, de nem lett ügy belőle. Nem vagyok rá büszke, de felnőttként is simán megtenném.

Felnőttként is voltak szándékos gázolási kísérletek. Egyszer kirándulás közben magánútra tévedtünk, értsd a puszta kellős közepén lefagyott földút. És a tulajdonos fia ránk rántotta a kormányt a jeges úton, megcsúszott és majdnem elgázolt minket.

Vagy volt olyan, hogy a lakásomból mentem kifelé, panelok közötti sima út. És jött egy autós aki "heccből" húzta rám a kormányt. Konkrétan messziről láttam, hogy átjön a szembe sávba ok nélkül, gyorsítva majd még rám is rántotta mikor odaért, majdnem elgázolt.

A véletleneket elfogadom. De a szándékosságot sosem értem. Ennyire szar, semmilyen életük van ezeknek az embereknek, hogy az okoz nekik örömet, hogy mások életét veszélyeztetik? Nem értem, egyszer szívesen elbeszélgetnék egy-két ilyennel kalapáccsal a kezemben.