Tényleg szokás vészvillogóval megköszönni bizonyos dolgokat a közúton? Ha igen, milyen szituációkban?

Le leszek pontozva de én nem szoktam használni.

Viszont mindig mondom ilyenkor kicsit hangosan, hogy "kösz báttya"

Tudom, hogy úgyse hallja de a szívem nyugodt, hogy megköszöntem. :D

De nem várom el én se mástól, hogy nyomkodja nekem amennyiben előzékeny vagyok.

A #11-es kivételével itt tényleg ennyi ökör van?

Ez ilyen magyar hülyeség szokás szerint, hogy "meg kell köszönni" kérdezem én, hogy mit is? Mi az, hogy kell? A többség itt azt bizonyítja, hogy nem tud vezetni ezért valamiképpen neki elnézést kell kérni.

A közúti közlekedés alapelve, hogy a többi résztvevőt segítjük, vagyis nincs mit megköszönni. A Kreszben a legelső bekezdések erről szólnak.

Torlódásnál külön jelzik, hogy "segítse a besorolást" egyébként pedig ott az index ilyen esetekre.

A vészvillogó nem köszöngetős kapcsoló, ezt már rég el kellett volna felejteni. Nem is értem, hogy ez manapság valakinek eszébe jut.

Az elsőbbségadásra vonatkozó szabályokról pedig nem kötelező lemondani, sőt nem is kellene, ugyanis a rosszul értelmezett, vagy nem megadott elsőbbség a baleseti források elődleges oka.

Ez olyan, mintha azt sérelmeznéd, hogy a főnök nem köszönte meg, amiért bementél időre hozzá dolgozni.

Összefoglalva segíteni kell a másikat, de nem bármi áron, megköszönni pedig nincs mit.

"A többség itt azt bizonyítja, hogy nem tud vezetni ezért valamiképpen neki elnézést kell kérni."

Én tudok vezetni, mégis megköszönöm ha figyelnek rám és az is jól esik a kis lelkemnek ha mások megköszönök, hogy én figyelek rájuk.

Ez nem tudás hanem inkább habitus kérdése.

Tőlünk nyugatra nyugodtabbak, előzékenyebbek az emberek. Nálunk viszont alapvetően agresszív a közlekedés. Ezért is "köszöni meg" az ember azt is ha betartják a szabályokat.

Amúgy meg ez csak egy gesztus.

Én gyalogosként is oda intek, hogy "köszi" ha megállnak nekem. Tudom, hogy elsőbbségem van, mégis a gesztust köszönöm meg, hogy figyelt rám. És így az autósnak sem az jön le, hogy köcsög gyalogos miatt meg kellett állni, hanem egy pozitív visszajelzést kap.

De fordítva ha elém vágnak vagy véletlen kijönnek elém, akkor is nyomnak egy "bocsi" gombot, az egy gesztus, hogy bocsánat, hibáztam. Valahogy jobban esik az embernek.

Agresszívan vezetünk, ez tény. De azt vettem észre, ha az ember igyekszik normális, pozitív gesztust adni, akkor a másik fél is pozitívabb visszajelzést ad és mindenki boldogabb lesz.

Nyilván valahol az lenne a természetes, hogy mindenki betartja a szabályoakt és azok szerint közlekedik. És akkor nem lenne "takarodj előlem" meg nem lenne "jön a seggembe" helyzet sem.

De saját magam nézve, volt, hogy előzésbe kezdtem pályán, láttam, hogy jönnek mögöttem nagy tempóval. Padlógáz, gyorsítottam, kisoroltam eljött mellettem az illető minimális lassítással. Simán megköszönte.

Vagy jött mögöttem egy autó végig egy ütemben mentünk pályán. Én meg nem szeretem, ha jönnek mögöttem, így amikor láttam, hogy kamiont fogunk utolérni, indexeltem egyet jobbra. Mögöttem jövő értette, kisorolt, megköszönte és ment tovább. Én meg minimális lassítással (~10 km/h) kisoroltam mögé és mehettem tovább én is a magam tempójában.

De olyan is volt, hogy hibáztam és a másik figyelt.

És itt sem mindegy, hogy reagálsz. Volt, hogy odaállt mellém mutogatni az illetőt, összetettem a kezem, és jeleztem, hogy bocsánatot kérek. Biccentett a fejével és ment tovább. Látszott, hogy "elengedi" a dolgot és nem az marad meg benne egész nap, hogy a bunkó majdnem nekem jött.

Nyilván nem kell "bármi áron" megköszönni, de pénzbe nem kerül.

motorosok lábkidobással köszönik meg, pl félrehúzódást... mikor először láttam, azt hittem görcsöl, majd utána néztem :)

mellesleg én mindig megköszönöm, ha valaki beenged, (elég sűrűn előfordul) és engem az oktató arra tanított, hogy igen is engedjem be a másikat, elvégre ő vezetni akar megtanítani, nem pedig a f@rok méregetésre....

és jó munkát végzett :) sokan megköszönik...

14-es, egyszer egy faszparaszt elkezdett nekem ugatni, majd utána fékezgetni előttem. Egymàs mellé értünk egy lámpánál, kiderült, az a baja, hogy nem köszöntem meg, amikor beengedett. Azt a beengedést meg úgy képzeljétek el, hogy már vagy tizet villant az irányjelzőm, tömöttek a sorok, ő lemaradt az előtte haladóhoz képest, majd amikor elkezdtem áthúzni a kényelmes lyukba a kocsit, nagy gázt adott, majd persze így már nagyot is fékezhetett. Na, ezt nem köszöntem meg, volt is èrte retorzió percekig.

Én ebből nem kérek. Ha bárki is úgy érezheti, hogy köszönettel tartozom neki, semmiből nem áll felemelni egy pillanatra a tenyeremet. (A vészvillogót nem minden kocsiban találom meg odanézés nélkül - sok típust vezetek váltva. Nyilván a saját kocsimban azt is használom.)

Felénk (Heves megye) is ismert a villogó ilyen célra, de sokkal elterjedtebb a kéz felemelése, én is ezt használom. Megköszönésre is, bocsánatkérésre is. Lehetőleg szemből vagy oldalról, amikor még látja az illető, vagy ha ez nem lehetséges, középen emelem fel a jobb kezem, mindkét kocsimon látni hátulról legalább a kéz sziluettjét.

Ha nem köszönik meg az embernek az előzékenységet, akkor legközelebb kétszer is meggondolja, hogy segítse-e mások haladását. Úgyhogy én mindig, mindent megköszönök, és ezt el is várom másoktól is.