Vasúti átjáróknál miért kell viszonylag sokat várni a gépjárművezetőknek a sorompó felemelkedésére a szerelvény elhaladását követően?

Mert ugyanazok a behatási pontok működtetik mindkét irányba.

Ha az ellenkező irányból jön vonat, akkor csak előtte 1-2 másodperccel kezdene lezáródni.

Nálunk ez így van kitalálva.

Tisztázzunk pár dolgot.

Vonali önműködő sorompók esetében az átjáró előtt és után külön behatási pontok vannak. Amikor érkezik a vonat, a behatási ponton megszámolja a tengelyeket a berendezés, majd az átjáró utàni behatási ponton szintén. A kettő infó összefut és ha a két szám stimmel, továbbá többvágányú pálya esetén nem érkezik a másik irányból vonat, a sorompó felnyílik. A kihaladó vonat behatási pontja az átjárótól kicsivel távolabb van, hogy semmilyen zavartatás ne legyen a közúto forgalomtól. Ezért kell várni egy kicsit.

Állomási sorompónál pedig az állomási biztosítóberendezéstől függően ugyanígy kiszámlál egy tengelyszámláló vagy csak a vonat áthaladása után, kézzel oldható a vágányút és nyitható a sorompó. Kihaladaskor pedig már eleve fel kell épülnie a vágànyútnak, mielőtt a forgalmász kisétál a térre meneszteni a vonatot.

Ha valakit érdekel, hogy is működik a dolog, ebben a filmben elmondják:

https://www.youtube.com/watch?v=Vh3kmWszWzk

Azóta sok változás nem történt, az újabb típusú berendezések működési elve a bemutatottal azonos. Egyedül az un. kiskocsi-közlekedés szűnt meg.