Nektek milyen közlekedési össze szólalkozásaitok voltak másokkal? És miért?

Lehet valamit rosszul csinálok, de eddig nem volt, mondjuk csak 5 éve vezetek. Szerencsére nem Budapesten, mert gondolom akkor már lett volna.

Valami ilyen : https://www.youtube.com/watch?v=Ube0mO8zXPM

1) Többsávos főúton megyek, jobbról kijön elém és megáll az út közepén keresztben, mert ő balra akar kanyarodni (ami amúgy tilos). Én megálltam egy méterre tőle, erre elkezdett magyarázni, hogy miért állok ilyen közel hozzá, miközben ő minimum 10-20 autót akadályozott a szabálytalan manőverével.

2) Biciklivel voltam, szűk utca, bal oldalon egy csomó autó parkol egy sorban (tehát nekem lenne elsőbbségem). Szemből nagy lendülettel érkezett egy autó (Kb. 50-nel, amúgy 20 a megengedett) ezért megálltam még a parkoló kocsisor előtt, hogy ki tudjon kerülni. De az agyhalott nem volt képes elmenni mellettem (simán elfért volna) és megállt előttem, majd így szemeztünk egymással pár másodpercig, de én meguntam, így leszálltam a bicikliről, felmentem a járdára és kikerültem. Erre kiszólt az ablakon, hogy eddig miért nem tudtam a járdán menni. Erre elmagyaráztam neki, hogy nem szabad biciklizni a járdán, amit valamiért nem tudott felfogni.

Órákig sorolhatnám, mert nem tűröm jól, amikor az életemre vagy a testi épségemre törnek. De hogy álljon itt egy: kereszteződésben megyek át mankózva a zebrán, kanyarodó autós pár centivel előttem át, még simán rá is tudtam båszni egyet a mankóval. Erre megáll hőbörögni, hogy mit képzelek én, hogy megrongálom más tulajdonát... Szó szót követett, de végül nagy gázzal elhajtott. Várom az út túloldalán a buszt, erre fél perc múlva ugyanez a tag jön sajnálkozva, hogy ő igazából nem figyelt és elnézést kér. Kulturáltan végigvettük pár mondatban, mit nézett be. Kezet ráztunk, jó utat kívántunk egymásnak.

Persze tök ugyanilyen szituból volt olyan is, amikor nem volt nálam mankó, nem csapkodtam, viszont hőbörögtem, mert tényleg necces volt. Surmó kis bokszbajnok elkezdett ugrándozni előttem, egyszer el is ért, de sikerült aztán előkerítenie a rendőrségnek, kapott egy minimális felfüggesztettet garázdaságért, én meg jól ki tudtam röhögni érte.

Egy volt csak. Budapest kora hajnal gyér forgalom.

Egy sávos, sok lámpás út, mögöttem megjelent egy melós Omega. Nagyon seggemben jött, alapból elég dinamikusan vezetek, de semmi extra. Átlagnál erősebb kigyorsítás, iylenek. Mivel egy sávos út, sok lámpa volt, ezért csak küzdött a semmire én tartottam az 55-60-as tempót. Aztán egy helyen volt egy nagy bukkanó, sokat járok arra előre lassítottam (ültetett autó), átmegyek rajta, majd ezt már nem bírta idegekkel. Következő kereszteződésben megelőzött a kanyarodó sávon, majd a következő lámpánál mellém állt, aztán ordibált, hogy "visszanyalt a fagyi, meg nem merem nyomni meg ilyenek". Mondtam neki, hogy milyen fagyi, nem tudtam, hogy verseny volt, de csak erőlködött, hogy visszanyalt a fagyi... Mondtam neki, hogy ő is ugyanazon a bukkanón jött át. Legközelebb szóljon ha verseny van. Felhúztam az ablakot, aztán kész.

Szegény gyerekben látszólag benne volt egy világ fájdalma, ő a szakadt, öreg melós Opelban én meg a harmad annyi idős 10x árú "sport" VW-ben, ki kellett adnia...

Munkahelyem előtt az út két oldalán merőleges parkolóhelyek vannak. Én a melóhelyem oldalán parkolok (ha van hely, ha nincs, akkor a melóhelyem mögötti utcában, mindegy). Szóval melóhely előtt parkolok, az az oldal szélesebb, ahogy állnak az autók, bőven elfér még párhuzamosan egy kocsi. Nyilván nem állnak oda, de az a hely a hossza miatt teljesen alkalmas dobozos furgonok parkolójának is úgy, hogy be se lógnak az útra.

Végeztem a munkával, már távolról láttam, hogy ezaz, megállt valaki mögöttem, nem tudok kiállni. Közelebb érve láttam, hogy sofőr bent ül, vár valakire biztos. Beszállok az autóba, belső tükörből nézem, hogy nyomkodja a telefont. Jó én is szöszölök kicsit, az indítási ceremóniát elkezdem (indítás, telefonon Bluetooth be, transmittere csatlakozás, spotify megnyitás, zenei album kiválasztás, zeneindítás, telefont a tartóba helyezés, lámpa fel mert már este volt, öv becsatolás - ez kb 1 perc). Nézem a tükröt, látom, hogy az arcát még mindig a telefon fénye világítja és lefelé néz. Türelmes ember vagyok, várok egy kicsit. Aztán nyomtam neki a féklámpát is, hogy vegye észre magát, de semmi. Kiszállok, odaballagok hozzá, kopogok a anyósoldali ablakon, lehúzza, megkérdezi tök udvariasan, hogy miben tud segíteni? 😀 Én nem voltam ilyen udvarias, mondtam neki, hogy "abban b+, hogy arrébb gurulsz a sz.ar.oddal, hogy végre kiállhassak innen!" 😀

Még számonkérte rajtam a stílusomat. 😀 Mondtam neki, hogy "nem illemtan tanár vagyok, úgyhogy úgy beszélek vele ahogy akarok, azok után meg főleg, hogy bunkó módjára tök szabálytalanul parkol mögöttem és végignézte, ahogy beszállok az autómba."

Azzal védekezett, hogy nem vette észre. Mondtam neki, hogy "ez az, amit nem hiszek el, mert a központi zár nyitása a négy indexet villantotta párszor, lámpát is felkapcsoltam, sőt a féket is nyomtam, hátha az erősebb piros fényt végre észreveszed, szóval csak simán annyira belefeledkeztél a telefonba, hogy a világodat se tudod".

Elkezdett pattogni, hogy mit képzelek magamról, majd belefojtottam a szót, hogy "vagy arrébb állsz magadtól, hagyod hogy kiálljak és beállsz a helyemre, vagy nekedtolatok a vonóhoroggal aztán hívunk rendőrt, hogy találja ki, ki volt a hibás" 😀

Hátrébb gurult, kiálltam, megnyomtam neki a vészvillogót, hogy "köszi" és.... amíg láttam a tükörből, nem állt be a helyemre 😲

Ez az egy volt ami "személyesebb" volt, a többi csak ilyen kölcsönös egymásradudálgatás, saját igazunkat keresve.