Szoktál önkéntes rendőrködni?

Én eleve nem tudom meghatározni, mit jelent pontosan az “önkéntes rendőrködés”.

- Ha én 140-nel megyek az autópálya belső sávjában, sűrű a forgalom és ezért hosszú perceken át nem töröm össze magamat azért, hogy mindenképp elengedjem a mögöttem tolakodót, akkor önkéntes rendőr vagyok?

- Ha gyalogosként látom, hogy valaki a buszsávban megáll és én odamegyek emlékeztetni, hogy épp most fog 300 embert feltartani, akkor önkéntes rendőr vagyok? Ha igen, akkor ez valójában rossz dolog?

- Ha megszűnik egy sáv és az autósok 95 százaléka cipzárelvezik, ám jön valaki nagy lendülettel és próbálja betolni magát elém másodikként,viszont én ezt nem hagyom, akkor önkéntes rendőr vagyok?

- Ha látok egy robogóst átmenni a piroson és rákiabálok, hogy vigyázzon, mert piros a lámpa, akkor önkéntes rendőr vagyok? Rossz ez?

- Amennyiben elmegy előttem egy villamos és mellőlem elrajtol egy másik gyalogos, egyenesen a másik irányból érkező villamos elé, de én durván visszarántom, az önkéntes rendőrködés? Baj ez?

- Ha szomszéd állandóan a járdán parkol és emiatt a másik szomszéd nem fér el babakocsival, és én megkérem a szarul parkoló szomszédot a járda szabadon hagyására, az önkéntes rendőrködés?

Ilyesmire gondoltál:

https://www.youtube.com/watch?v=ST4LgUi7R9g

?

# 15

Á, szóval te vagy az, aki tolni szokta 2 m-ről azokat, akiket utolér?

Én az ilyet rettentően utálom. Ha normálisan viselkedik az utolérő, akkor én vagyok a megtestesült segítőkészség. Amint lehetősége nyílik az előzésre, lehúzódok jobbra, szükség esetén még a lábamat is leveszem a gázról, ha szoros a helyzet neki.

De ha utolér és azonnal tolni kezd, azt nem bírom. Úgy viszonzom, hogy ha ő választja meg a követési távolságot, akkor én választom meg azt a sebességet, ahol még biztonságos ez a távolság. Magyarul, leveszem a lábam a gázról, és szépen, együtt barátságosan elkezdünk feleakkora sebességgel menni a felezővonalra tapadva. De csak addig, ameddig jönnek szembe, mert ha lenne lehetősége előzni, akkor beletaposok, hogy ne tudjon leelőzni, és nyomom neki addig, ameddig megint elkezdenek szembe jönni. Mert továbbra is tol, akkor kénytelen leszek továbbra is lassan menni.

És ezt a viselkedést el is várom minden normálisan gondolkodó embertől, hogy a barmok alá ne adják a lovat a behódoló magatartással, hanem rontsák el a szórakozásukat. Így lehet emberéleteket menteni. Negative feedback forever. :) (Nyilván mindennek van határa, veszélyes szituációba azért nem szabad belemenni, csak ameddig még uralni tudjuk a gépet meg a helyzetet.)

Teljesen igaza van a 6-os válaszolónak, mi, közlekedők vagyunk azok, akik tudunk tenni a barmok ellen. A rendőrök nem tesznek semmit, 31 év vezetés alatt talán 2 alkalommal láttam olyat, hogy nem szondázás meg nem sebességmérés miatt, hanem pl. záróvonal-átlépés miatt állítottak meg valakit.

Kerékpárosok: ha egymás mellett mennek, vagy a csomagtartón keresztben visz másfél méteres karókat az illető, akkor dudálok egy rövidet. De csak amikor már a hátsó kerék van mellettük, így ha véletlenül a dudálás miatt nem figyelnek és elesnek egy kátyúban, akkor nem alám esnek.

Még olyat szoktam, hogy ha valaki vakít, akkor villantok, és ha sokan villognak rá, talán lesz annyi esze, hogy lejjebb tekeri, vagy szükség esetén beállíttatja. Ez neki is érdeke, mert ha valakit nagyon felháborít, hogy elvakítják, az esetleg rányomja a fényszórót közvetlenül a kanyar előtt.

Meg nappal a kiégett izzót is villantással szoktam jelezni. Mivel nyáron, amikor nem nagyon járok sötétben saját kocsival, én is onnan veszem észre, hogy kiégett, ha jószándékú emberek rámvillantanak.

Ha kijönnek elém a védett útra, akkor is szoktam dudálni, ha nagyot kellett fékezni, akkor hosszan. Jót tesz a léleknek...

Az attól függ. Ha valaki ferdén, esetleg tilosban parkol akkor leszarom, kikerülöm. Szerintem undorító az ilyet fotózgatni likeokétt meg kötekedni. Nem zavar annyira hogy balhét csináljak belőle. Más olyan dologra is ez vonatkozik ami nem sért engem vagy közvetlenűl mást. Nem az én dolgom ezeknek az embereknek a büntetése. Továbbá nagyon nem tetszik az a kultúrális jelenség hogy mindenki mobillal a kezében keresi hogy a másik hol hibázott hogy lejárathassa.

Ezzel szemben ha valaki szándékosan keresztbe tesz nekem vagy ellenem tesz azt igenis kikérem magamnak. Továbbá ha mással teszi ugyan ezt szándékosan abba a konfliktusba van hogy beleállok. De ehez természetesen a közvetlen és szándékos sérelem kell. Tehát nem hogy tilosban állt meg vagy nem adja át a helyét a buszon. Hanem mondjuk hogyha el kiván valamit emelni a másiktól míg az nem oda figyel, vagy bántani akarja.

Utolsó vagyok. Annyit hozzátennék hogy forgalomban nagyon megbocsájtó vagyok. Ha veszélyeztetnek is. Úgy fogom fel hogy a lényeg hogy nem lett baj. Mindenki hibázik, legközelebb jobban odafigyel.

Viszont amin elborúl az agyam az az amikor a másik hibázott, de neki áll feljebb. Eddig 2 ilyen eset volt. Mindkettőnél irreálisan felkaptam a vizet és 0-ról 100-on voltam egy pillanat alatt. Próbálok nem így viselkedni. De amikor más hibázik és még neki áll feljebb azt nehezen nyelem le.

Alapvetően "rendőrködni" nem szoktam, persze definiáld mi is az, főleg a 13:55 által leírtak után.

Néha oda dudálok, hosszabban, rövidebben, autósnak, gyalogosnak, mikor kinek. Alapvetően az agresszív, indokolatlanul agresszív sofőrökön dobom el az agyam. Akár velem akár mással viselkednek bunkón.

De összességében úgy vagyok, aki agresszív, debil, azzal úgysem jutunk dűlőre, maximum rendőrségre. Sokan meg csak simán bénáznak, én is szoktam.