Mi vagy, tögymörgő vagy száguldozó?

Én a "haladni és haladni hagyni" elve alapján vezetek. Ahol biztonságosan lehet hajtani, ott némiképp át szoktam lépni a seb.határt, de pl. többsávos úton nem tartok fel senkit 50-nel a belső sávban, ha mögöttem valaki gyorsabban akar menni. Szóval én nem vagyok az, akinek (ahogy egy ismerősöm fogalmazott) "az orvos receptre írta fel a belső sávot".

Ja, és lámpánál nem úgy vagyok, mint sokan, hogy amikor zöldre vált, akkor gyönyörködnek egy kicsit a szép zöld színben, aztán elkezdik keresni a seb.váltót, de csak lassan, komótosan... Ha elsőnek állok a lámpánál, akkor én előre próbálom kitalálni, nekem mikor lesz zöld, ill. ha ismerem a kereszteződést, akkor mire a piros alatt kigyullad a sárga lámpa, nekem már sebességben van a kocsim és azonnal engedem a kuplungot. Az meg alapvető, hogy lámpnál várakozva nincs telefonsimogatás, mint sokaknál.

Viszont ámokfutó nem vagyok. Sokat járok 2x2 sávos, osztottpályás gyorsforgalmi úton, ami formálisan autóút (= 110 km/h a seb.korl.), de csak abban különbözik az autópályától, hogy a leállósáv murvás és nincs egy szintben a haladó sávokkal. Én ott ráállok 110-re, nekem elég annyi. Csak ha nagyon sietek valahová, akkor megyek inkább 120-szal, ill. előzésnél gyorsítok, hogy hamarabb befejezzem és visszatérhessek a külső sávba. Időnként elzúgnak mellettem olyan autók, melyek saccra 180-200 körül mehetnek. Én ezt nem tartom helyesnek, ha bárki más van rajtuk kívül az úton.

Normális közlekedő vagyok aki útviszonyhoz és helyzethez választja meg a sebességet. Szeretek haladni, de ha a 15 ezer Forint/darab fürdőszobai csempe van a csomagtartóban akkor bizony "tötymörögni" fogok.

Ha jeges, csúszós az út akkor szintén a biztonság javára fogok lassabban menni. Ködben szintén, lásd legutóbbi autópályás homokátfúvásos tömegbaleset.