Van aki megbánta ,hogy megszerezte a jogosítványt?

Egyetértek itt az előző hozzászólókkal, hogy nehezen képzelhető el olyan szituáció, hogy valaki megbánja, hogy megszerezte a jogosítványt. Jómagam 23 leszek nemsokára, amint lehetett, 17 évesen megcsináltam a jogsit. Gimnázium 11. osztály, ősz végén kezdtem, tavasz elejére meg is lett. Én már akkor tudtam, hogy csak azért csinálom meg a jogsit, hogy legyen, mert akkor nem volt különösen drága, illetve az időmbe is belefért. Tudtam nagyon jól, hogy túl nagy szükséges nem lesz rá, hiszen a saját autó egyáltalán nem volt tervben, egyetemre is vonattal és busszal (+villanyroller) ingáztam vidékről nem budapesti egyetemre. Én sokkal jobban szeretem a tömegközlekedést, ott el tudom tölteni produktívan az időmet, míg a vezetés során erre nem lenne lehetőség. A másik meg az anyagiak, számomra ablakon kidobott pénz lenne az élethelyzetemben az autózás. Ez utóbbi halmozottan igaz az országbérlet megjelenése óta, azóta még kevésbé lenne nekem reális autózni. Viszont jó, hogy van jogsim, mert ha kell vezetnem akár szüleim autóját, vagy akár Pestre költözésem után esetleg carsharing, ha nagyon kellene autó évi 1-2 alkalommal. Tehát maga a tudat, hogy van jogsim és tudok vezetni, ha szükséges, az számomra jó, viszont nem tudom elképzelni és nem is szeretnék napi vagy akár heti szinten autózni.

Amit esetleg el tudok képzelni, hogy valaki azért bánta meg, mert anyagilag nagyon szűkös volt neki, esetleg hitelből/kölcsönből finanszírozta a jogsiját. Főleg úgy, ha mondjuk az munkahely miatt kellett volna neki (feltétele lett volna a jogsi), de végül nem jött össze és utána meg nem lett volna sürgős. Ami még lehet, hogy valaki nagyon nem érzi a vezetést, akár fél is vezetni, és emiatt bánja a belefektetett időt és pénzt. De ezeken kívül nagyon nem tudok mondani mást.

Nagyon érdekesek ezek a hozzászólások. Végtelenségig lehetne írni a példákat, okokat, tényeket stb ezzel kapcsolatban, és a végtelenségig ki lehetne fejteni minden okot és megmagyarázni, mert mint tudjuk ahány ember, annyi féle képpen értelmezi mindenki a másik hozzászólását.

Elég megnézni a Közlekedési "Kultúrát" Magyarországon (Európában máshol sem jobb, csak azok hiszik ezt, akik bedőlnek a médiának, illetve még az életükben nem jártak külföldön, vagyha igen, akkor nem ők vezették az adott járművet).

Rengeteg ember van, aki rendelkezik jogosítvánnyal, de nem vezetett soha, évente egyszer-kétszer vezet, vagy havi szinten 3-szor, amikor nagybevásárlás miatt kell elmenni a helyi Tesco-ba. Van aki inkább iszik, mint vezet.

Nem is szabad csodálkozni ezen, hogy rengeteg ember van, aki 10-20-30-40 éve rendelkezik B kategóriás vezetői engedéllyel és RUTINTALAN. De ugye Ő nekik senki ne mondja meg, mert 30 éve van vezetői engedélye. Ja, csak lehet hogy 30 éve alatt nem vezetett 100.000 km-t sem. A másik példa, hogy rengeteg férfi és nő van, akik például télen már nem vezetnek. Nem csak hóban, hanem fagyban sem.

És amikor váratlan dolog történik és be kell ülni az autóba, na olyankor szoktak azok a dolgok történni, amiket fedélzeti kamerás videókat látunk a neten, és a baleseteket a hírekben.

És akkor működik ez a BudaPesti autósok közösség is. Vannak benne tényleg jó (vagyis nézőpont szerinti pont az hogy rossz) dolgok, amik odavalók, de a nettó 80%-a egy hatalmas nagy f***ság. És ezeket a felvételeket pont az olyan emberek rakják fel, akik hétköznapi, hétvégi, havi és éves szintű vezetők. Azért, mert nincsen rutinjuk, gyakorlatuk, érzékük a közlekedéshez és a vezetéshez. Félnek tőle, bizonytalanok.

A balesetek 90%-át az ilyen "vezetők" okozzák. A maradék persze a drog, alkohol, a felbátorodottság (friss jogsisoknál + fiatal kombóval főleg), szezonban a motorosok is rá tesznek egy lapáttal (hatalmas tisztelet a kivételeknek persze), és a maradék 1-2% pedig a hivatásos sofőrök. Ők is hibázhatnak. De inkább ülök egy évi 120.000-150.000km-t "letekerő" 2 éves "B", "C", "C+E", "D" kategóriás sofőr mellé, mint egy 20-30 éves jogsival rendelkező mellé, aki vezetett talán 100.000km-t összesen.

Én kocsi b**i voltam már gyerekkorban. Engem érdekeltek mindig is az autók és a motorok, bár az autók jobban, azokból is főleg a nagyok. Utolsó évesként megcsináltam középiskolában. 17 voltam mikor elkezdtem, 18 évesen lett meg. Mire mentem a szakképző vizsgáimra, már a kezemben volt a B-s jogsim.

2 évig pizzáztam főállásban, ahol levezettem több mint 250.000km-t. Heti 6 nap átlagban, de volt hogy mentem 3 hétig zsinórban. 14 óra munkaidő, és 20+ óra talpon léttel.

Az első két évben nem volt saját autóm, faterom swiftjével jártam néha, de mellette céges autókat vezettem, mindenfélét. Faterom swiftjével mentem kb 15.000-20.000 km-t 2 év alatt.

Utána megvettem a saját swiftemet, amivel 2 év 9 hónap alatt mentem 70.000km-t.

Utána vettem egy Seatot, amivel szintén 2 év 9 hónap alatt mentem 55.000+ km-t.

Most van egy dízel toyotám és egy kis benzines cirkálóm.

NEM VAGYUNK EGYFORMÁK, TUDOM. DE ÉN NEM TUDTAM VOLNA, ÉS MOST SEM TUDNÁM ELKÉPZELNI AZ ÉLETEMET AUTÓ ÉS JOGOSÍTVÁNY NÉLKÜL!

Már 8 éve megvan a B kategóriás jogsim. 2 éve lett meg a C kategória. Ez a teherautó. 1 hete pedig beiratkoztam még D kategóriára is. Gyengébbek kedvéért, ez a busz.