Szolnokon mennyire fizethető le manapsag a vizsgabiztos? (B kat. Jogositvany)

#19 El is olvashattad volna. Ez nem olyan dolog, amit kezeltetni kell. Ez olyan, mint a lámpaláz. Valakinek van, valakinek nincs, de nem szalad vele az ember orvoshoz. Nem mentális betegség, hanem emberi természet. Jó lehet a hallgatóidnak, ha ennyire empatikus vagy velük.

#14 A vizsgadrukk egy kifejezetten, vizsgahelyzetben előforduló stressz. Ezt képzeld el úgy, mint a lámpalázat. A barátaid, családod előtt beszélsz valamiről, akkor semmi problémát nem tapasztalt, de ha közönség előtt beszélsz, vagy vezetőség, kollégák előtt, akkor nehezebben mennek a szavak. Ugyanez vezetéssel. Vizsgabiztos hátul, figyeli minden mozdulatot, akkor stresszes vagy, félsz. Azonban ha egyedül ülsz a kocsiban, akkor már csak te vagy meg a forgalom, nincs aki lihegjen a nyakadba. Ezek után esetleg, ha megjelenik egy rendőr, akkor jöhet be kis félelem, de semmi extra.

Megérthető dolog? Igen, mert ösztönös dolog. Ha az idegbeteg száguldozó, ordibáló, büntetőfékező, dudát fejelgető, elmebetegeket tűri a rendszer, akkor egy kezdő vezető, vizsga alatti szorongását sem illik elítélni.

Jogos a buktatás? Igen, mert nem tudhatja a vizsgabiztos, hogy ez vizsgadrukk, vagy alapból ilyen a tanuló. A buktatások hatalmas része jogos. Továbbá számít az is, hogy mennyire hibázik a tanuló. Nem mindegy, hogy egy táblát néz el, túllépi a sebességet kicsit, vagy pedig sorozatban nem veszi észre a táblákat, behajt az egyirányúba szemből, átmegy a piroson. A első, lehet vizsgadrukk, a második felkészületlenség. Mindkettő buktatható, de az egyik nem elítélendő.

Emlékezzünk mér vissza, hogy mind voltunk kezdők. Több évnyi, tartós rutinnal, könnyű magas lóról beszélni, de nem csak ti vagytok a világon.

#23 Nem is megalázni akartam senkit. Csak mondtam, hogy aki annyira izgul a vizsgán, hogy amiatt bukik meg, az tényleg kezdjen vele valamit. Erre vannak szakkönyvek is, meg van szakember is, meg vannak a szerencsések, akik önerőből ráéreznek, hogyan változtassanak a külvilág hatásainak megélésén. Egy a közös bennük: akarnak valamit tenni, nem utólag mutogatnak, hogy de hát izgultam. Én tudod, mikor izgultam legelőször vezetés közben? Forgalmi vizsga után, amikor először vezettem "önállóan". Persze apám beült mellém, városon kívül nem is engedett sokáig, Budapesten meg főleg pár évig egyedül. Csináltam így is hülyeséget, szokni kellett az ő temperamentumát is, meg azt is, hogy a közlekedés nagyon nem olyan, mint a vizsgakörnyezet (meg ő néha tényleg úgy adta a kezembe a slusszkulcsot, hogy fogalmam sem volt, 10 percet vagy 2 órát fogok-e vezetni).

A vizsga amúgy tök baráti: nem ölhetsz meg senkit, nem szól a rádió, nem csicseregnek az autóban a családtagok, legrosszabb esetben közbeavatkozik az oktató, és megbuksz, útvonalat sem kell tervezni, és nem is totál ismeretlen helyen mész. Én nem stresszeltem. Motorozom is, a legstresszmentesebb motorozásom a forgalmi vizsga volt. De nem remegek a félelemtől, ahányszor motorra ülök, hanem örülök annak, hogy van félelemérzetem, és arra fordítom, hogy nagyon durván odafigyelek a saját érdekemben a környezetemre.

És ezért értek veled egyet abban, hogy a buktatások többsége nagyon is jogos. 10 hibavonalig átmegy az ember. Az 5-6 percenként egy-egy olyan hiba, amiből akár koccanás vagy kisebb baleset következhet be, és még ezt is elnézik. Buktatni meg tényleg olyan hibákért buktatnak, ami rossz esetben akár életekbe is kerülhet.

"ritka aki elsőre átmegy"

Annyira nem. Az én ismerőseim 90%-a elsőre átment. Én magam is. Igaz én előtte vettem plusz órákat, mert tudtam, hogy még nem megy úgy a vezetés. Volt aki többedjére sem ment át, de a mai napig úgy vezet, hogy nem ülök be mellé.

#25 Így már értem. Ez esetben elnézést kérek tőled, hogy feltételeztem, hogy ítélkezel. Nem jól jött át nekem a szöveg mondanivalója, az én hibám, bocsánat. :)

Nem akartam én sem mosdatni a kérdezőt a hibái alól, mindössze az volt a célom, hogy tudja, hogy a bukás nem a világvége, és hogy nem egyből az illegális megoldás után kell nyúlni.

Egyébként igazad van abban is, hogy a vizsgán van egy biztonságérzet is, amit sokan nem vesznek észre, mert jobban félnek a bukástól, és szeretnének túlesni rajta. Illetve valóban gyakran előfordul, hogy az első éles vezetés lesz a stresszes.

"Ja, és a legfontosabb. A bukás valóban nem a világ vége. Abból is lehet építkezni. Pedagógiai értéke is lehet, csak meg kell találni benne. Persze a kudarcélmény megélésének egészséges része az, hogy nem kizárólag magunkat hibáztatjuk, akkor sem, ha amúgy csak magunkat kéne, de nem kell átesni a ló túloldalára - inkább vissza kell ülni rá."

Ámen, ettől szebben nem is lehet megfogalmazni. Van amikor tényleg nem tehetünk a rossz dolgokért, de nem szabad egyből másra terelni a dolgot. Le kell nyelni néha, ha hibázunk, mert ha beismerjük, akkor sokkal nagyobb érdem, mint elsőre tökéletesnek lenni.

És végül bocsánatot kérek, hogy azt feltételeztem, hogy nem vagy empatikus oktató. Elragadtattam magam. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó vagy. :)