A magyaroknak miért kell mindenáron autó?

Én magyar vagyok, szóval rám is vonatkozik a kérdés, bár Budapestre csak tripla fizetésért költöznék.

Korábban vonattal jártam dolgozni, 1 átszállással. A két vonatút összeadva 28 perc.

Egy éve olyan jól átalakították az ütemes menetrendet, hogy az óránként közlekedő vonatok közt minden órában ütemesen 47 percet kell várni az átszállási állomáson. Feltéve, hogy nincs késés.

Ezért most autóval járok, ami öreges tempóban 25 perc.

Azért a sok önáltató jó magyar mellébeszélős válasz mellett azért említsük meg azt is, hogy nem véletlenül néz ki úgy a magyarok többsége, ahogy.

Természetesen vannak, akiknek tényleg szükségük van autóra, de jóval kevesebbnek annál, mint ahányan állítják.

A magyar alapvetően egy nagydumás, de elég igénytelen és lusta nép, aki még a budira is autóval akar menni.

Egyébként tényleg kétélű a dolog, mert a kérdés úgy lett feltéve, hogy minek "a magyaroknak" mindenáron autó. Vidéken nőttem fel (északkelet-Magyaroroszágon) kis faluban, ahol az utolsó busz elmegy a megyeszékhelyről délután ötkor. Ott tényleg kell autó, mert ha nincs, és mondjuk nem egy gyárban dolgozol, ahová beszállít a munkásbusz, akkor meg vagy lőve.

De ebben is kétféle ember van, pont tudok is példát hozni rá. Anyám 25km-re jár dolgozni, egy általános iskolában tanít. Ha nem lenne autója, nem érne be reggel nyolcra, mert egyszerűen olyan a menetrend, hogy nincs rá opció (fél hétkor megy az első busz a falunkból, egy óra múlva indul a busz, amire átszállna a legközelebbi városban), és este se tudna hazamenni, ha bármi miatt tovább kellene maradnia, vagy esetleg farsang, vagy ilyesmi van a suliban. De ő pl, ha látogatóba jön hozzám, akkor vagy a legközelebbi vasútállomásig vezet, otthagyja az autót, és jön vonattal, vagy eljön Budapest szélén a P+R parkolóig, otthagyja az autót, adok neki egy napi bérletet (vagy hetit, ha tovább marad), és onnantól tömegközlekedünk.

Meg ott van apám, aki annyira ragaszkodik a saját autóhoz, hogy még azt se hagyta, hogy amíg nekem volt autóm (amivel havi egyszer a nagybevásárlást intéztem, de azt azóta megoldom tömegközlekedéssel, főleg azért tartottam fenn, hogy ne 4+ óra legyen a szüleimhez eljutni, hanem csak kettő), hogy leparkoljon a ház előtt, aztán onnantól tömegközlekedünk, vagy sétálunk, vagy én vezetek a városban, mert én tudom, mi merre van. Ha az én autómmal mentünk, akkor is neki kellett vezetni. Nemrég megmondta neki az orvos, hogy többet kellene mozogni, sétálni. Tudja, hogy szeretek túrázni, mondta, hogy jönne szabadnapomon, szervezzem meg a túrát. Megszerveztem, megkínáltam a szüleim reggelivel, mikor ideértek, mondom akkor elmegyünk metróval a Nyugatiba, onnan 35 perc vonat, és egy laza 8 km-es sétával fel a dombra. Azt nem. Kivezetett majdnem két órán át, beparkoltunk konkrétan az erdőbe, ott rögtön el kellett fogyasztani az összes szalámis szendvicset, majd 2.5 km (!) után ő közölte, hogy fáradt, muszáj neki visszamenni? Nincs valami földút, ahol fel tudom hozni a kocsit? Elmondtam, hogy ez nekem csalódás volt, nem azért, mert hosszabb túrákhoz szoktam, tudom, hogy nem szokott túrázni, ezért eleve rövid, és könnyű útvonalat választottam, és nem az a baj, hogy nem teljesítettük, hanem maga a hozzáállás. Van otthon futógépe, kértem, hogy álltísa be emelkedőre, és ha már 1-2 órán át tud rajta sétálni, akkor majd szervezek újra túrát, mert ez sétának is csúfos volt, és azt is végigpanaszkodta.

És annak is igaza van, hogy hogy néz ki az átlag magyar. Persze, mindenki, aki el van hízva, annak anyagcsereproblémái, meg hormonzavara van, véletlenül sem az a történet, hogy imád 1000 kalóriás komfortkajákat enni étkezésenként, meg mellé még nassolni, üccsizni, és lusta megmozdulni is. Most már ott tartok, hogy ha végighallgatom valamelyik munkatársamtól, hogy milyen jó nekem, hogy szerencsés testalkatom van, akkor azt kívánom, bá ütne el egy busz inkább, mint hogy újra le kelljen folytatnom ezt a beszélgetést. Mert ha elmondom, hogy igazából a családomban mindenki kövér az öcsémet, meg a nővéremet meg engem kivéve, és azért nem vagyok elhízva, mert számolom a kalóriákat, odafigyelek a makrókra, kicsi adagokat eszem és sportolok, akkor vagyok én minden, csak rendes ember nem.