Félek vezetni. Hogy tudnék magamon segíteni egy ilyen szituban?

Oké, hogy az ember apja/anyja, de baszki, nekem ha bárki ott problémázna ilyen szinten, meg ennyire meg akarná mondani mikor mit tehetek meg és mit nem, azt én egy az egyben kiraknám az autómból. Miért? Mert k*vára balesetveszélyes a jelenléte és a nagy megmondókája. Az ilyeneknek kívül tágasabb, ott lehet zavarni a sofőrt...

Nem is értem, az emberek hogyan szereznek jogsit sokszor? Nem tudják, hogy a sofőrt nem szabad zavarni a vezetésben? Nem sértésből, de apád ilyen alapvető dolgot nem tud? Mert akkor tényleg vagy soha többet nem vezetsz a jelenlétében, vagy rendre teremted, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő.

Amúgy meg nem kell stresszelni, az utat kell figyelni és figyelmen kívül hagyni mit mond.

Itt az a helyzet, hogy a jobb esetben rutinos sofőrnek (jobb esetben, es nem az evi 5-6e kmről beszelek, meg 2-3-5 éves jogsiról) mar olyan beidegződései vannak, amin nem tud valtoztatni. Ilyen az pl, hogy föleg belathatatlan jobbkezes kereszteződésekben szamitani kell rá, hogy nem adjak meg az elsöbbseget. Vagy hogy alló helyzetből forgalmas főútra az adott kocsival mekkora "lyukba" lehet kifordulni ami nagyon szubjektív stb stb. Amennyiben ez diktatori hajlamokkal parosul az baj. Ez nyilvan szemelyisegfüggő.

Lehet ez apud, tesód, párod barki.

Az sem art, ha tudod fogadni megfelelően a kritikat es nem tamadasnak veszed, de nyilvan hangnemtől es a sajat szemelyisegedtől is függ.

Ha ugy iteled meg, hogy mar bunkosag szamba megy a beleszólas (azert ez bocsi, de ugy tűnik az az eset), akkor bulizd ki/rakd ra össze a lét a saját verdara, aztan abban majd nem ugathat senki. (fog amugy eleinte, de abba nem kötelező beszallnia)

Akkor ha ezert odaadtak volna a kocsit, kerdd el amikor raersz es nincs szűkseg rá és tedd össze a meglévő tudomanyt a kritikak figyelmen kívül hagyasaval es indulj rövid körökre egyedül, ha teheted nem forgalmas helyeken.

Figyelj csak a vezetésre, mondjad magadban h mit miert csinalsz.

Keti par alkalom gyakorlas után remelhetőleg regenerálodik az önbizalmad reszben legalabb.

Én első évemben szinte csak magam vezettem. Eleinte gondoltam jó ötlet, ha tapasztaltak beülnek mellém, volt ami az volt, de a többség csak simán bele pofázott a vezetésbe feleslegesen.

Amúgy manapság simán megmondom, hogy én vezetek, ha nem tetszik ki lehet szállni.

Plusz adott esetben simán hibázok, lefulladok, megesik, emberek vagyunk. Mindenki csinál ilyet csak egy idő után fel sem veszed.

Én friss jogsis vagyok. Októberben volt 1 éve, hogy megszereztem. Apukám nem, hanem párszor a keresztapám ült mellettem, de az első alkalom után azt mondta, hogy ő engedne bárhova menni. Minden oké a vezetésemmel.

Most anyukám szokott mellettem ülni.

Szeretem, ha van mellettem valaki. Anyukámnak nincs jogsija, de jobb tanácsokat ad, mint bármelyik rutinos sofőr.

Apukám Januárban meghalt.

Nem láthatta, hogy vezetek, pedig részben miatta is tettem le a jogsit 33 éves fejjel.

Ha élne, biztos ő is beleszólna. Lehet, hogy olykor fel is emelné a hangját. Tehát átérzem a dolgot, mégis azt kívánom, hogy inkább kiabálna és beleszólna, de legalább élne.