Milyen módszerekkel lehet csökkenteni a fővárosi utakon áthaladó forgalmat?

"Nagyokos, tendencia, 2020-ban. :-) Közben történt egy és más, híreket szoktál olvasni?"

Mik történtek, mesterem, tudsz értelmesen is válaszolni? :)

Erre 3 módszer használatos:

-közlekedésszervezés

-adminisztratív eszközök

-szemléletformálás

A közlekedésszervezés egyértelmű: kialakítottak egy olyan rendszert, ahol a legvonzóbb lehetőség az autóhasználat; ennek eredményeképpen boldog-boldogtalan autót használ. Ha az autóhasználatnál jóval kedvezőbb feltételeket biztosítunk a fenntartható közlekedésnek, akkor az emberek azt bálasztják. Példa: Penalosa programja

Az adminisztratív eszközök a legegyszerűbbek, de a legveszélyesebbek is. Korlátozások, tiltások, útdíjak. Ugye ahova nem mehetsz kocsival, oda nem kocsival mész. Vagy akkor sem, ha nem éri meg - lásd London, Stockholm, New York...

És a szemléletváltás: el kell érni, hogy az emberek maguktól tegyék le az autót és ne azt használják ott is, ahol az nem célszerű. Ez az ami ma Magyarországon a legnehezebb...

Itt berögzült az a régi, XX. századi paradigma, amely szerint a saját gépkocsi státusszimbólum és aki nem autózik, az alacsonyabbrendű. Ezt kellene kiirtani a fejekből...

Az igazi megoldás azonban a gerjesztett mobilitási igények megszüntetése. De ez már nem annyira közlekedésszervezési, mint városszervezési kérdés.

@26: megelőztél... Igen, ez egy jó példa a gerjesztett mobilitásra.

Hogy röviden válaszoljak, inkább idéznék olyanoktól, akik ezt jobban meg tudják fogalmazni:

"A nagyobb sebesség mindenekelőtt azzal jár, hogy mindenkinek kevesebb ideje jut saját magára, mivel az egész társadalom a rendelkezésére álló idő egyre nagyobb hányadát tölti azzal, hogy embereket szállít... A csábító sebesség azt sugallja az utasbak, hogy készpénznek vegye egy tőkeigényes közlekedést produkáló ipar ígéreteit. Meg van győződve róla, hogy a nagy sebességű járművek kiszabadították korlátozott önállóságból, amelyet a saját erejével való mozgás tett lehetővé... Az az utas, aki elfogadja, hogy a közlekedés által monopolizált világban él, olyan távolságok folyton zaklatott és túlterhelt fogyasztójává válik, amelyeknek formáját és hosszát többé már nem tudja befolyásolni."

"Egy bizonyos sebesség felett a gépjárművek olyan távolságot teremtenek, amelyet azután csak velük lehet áthidalni. A távolságot mindenki számára létrehozzák, de csak keveseknek csökkentik..."

(Ivan Illich : Energia és méltányosság (Energy and Equity), 1973)

"Az egyetemes mobilitás megszünteti a távolság varázsát. A tér és az idő urai arra ébrednek, hogy a távolság és a sietség rabszolgái lettek."

(Wolfgang Sachs : Szerelmünk az autó (For the love of the Automobile), 1984)

@29: azt pontosan nem tudom megmondani, de ha nem csak a közvetlenül a közlekedésre fordított idő is megfelel, akkor ismét csak Ivan Illich említett művét idézném. Elgondolkodtató...

"A tipikus amerikai férfi évente több mint 1600 órát szentel a kocsijának. Benne ül, amikor az halad, és amikor ácsorog. Azért keres pénzt, hogy ráköltse, és hogy törleszthesse az árát. Azért dolgozik, hogy üzemanyagot, adót, biztosítást, útdíjat és parkolójegyet vehessen. 16 éber órájából négyet az úton vagy a pénz megszerzésével tölt, hogy fizetni tudja... Az átlag amerikai 1600 órát fordít 7500 mérföld megtételére: ez óránként nincs öt mérföld."