A kamionozás lehet megoldás a problémákra?
23 éves vagyok, és csak tengődtem ezidáig. Akármit teszek, úgy érzem, hogy itt sem érzem magam a legjobban, itt sem tudom kihozni magamból a legjobbat. Érettségi után első körben elvégeztem egy egyetemet, ezzel viszont annyit érek, hogy kb. semmit.
Egy év alatt voltak ilyen - olyan munkahelyeim, de nem találom magam. Most úgy éreztem a jelenlegi munkahelyemen, hogy ez jó lesz, de a főnök, aki a cég tulajdonosa annyi mindent elvár tőlem, annyi a feladatom egyszerre, hogy előfordul, hogy hibázok, ami kellemetlenségeket szül. Nagyjából havi egy ilyen malőr van, tehát nem napi szinten.
Vezetni szeretek, azonban nem tudom, hogy hogy lehet azt bírni, hogy mondjuk 5-6 hetet vagyok kint, és csak kettőt itthon.
A barátnőm nagyon nem támogatja ezt, ha szóba kerül csak úgy nagyon mellékesen is, de ha mégis megéri, akkor szakítok vele. Igazából nem motivál annyira semmi, a pénz valamilyen szinten még igen, például, hogy vegyek valami jó autót. De ilyesmikre mint ház, meg netalán saját vállalkozás mint sokaknak eszembe sincs, annyira messze érzem.
Mivel még csak 23 vagyok valamihez mégiscsak kellene kezdjek az életben, mert még lehet hogy van hátra pár évtized.
válasza: válasza:miért lenne jobb megoldás a diploma? a munka jellege látszólag lehet jobb lenne, irodában, vagy ha gyárban is akkor sem kantáros overállban, de ettől függetlenül még nem garantált sem az elhelyezkedés, sem a jó fizetés, arról meg ne is beszéljünk hogy ott 100% hogy ranglétra lesz, szóval az alján kezded és ha jól viselkedsz talán feljebb léphetsz... a kamionozásban nincs ranglétra, ugyan olyan sofőr vagy 1 napos tapasztalattal mint a másik 30 évvel, max néhány idióta sofőr fog nagyzolni. A fizetés a kezdetektől fogva jó, igaz, ez nagyon nőni nem fog, és feljebb jutás sincs. Itt azt kapod, amiért fizettél (a jogsiért), az elhelyezkedés is garantált, a közeljövő még biztos, a távoli meg kérdéses, de ez a diplománál is így van, főleg amilyen iramban fejlődik az ipar...
Egyszóval nem a diploma ellen vagyok, csak a laikusok hülyeségeit próbálom ellensúlyozni. Aki nem kamionozott mint sofőr, vagy akár utas több napon,héten át, annak fingja sincs mi is a kamionozás. Hiába hallod, mesélik, stb... Én anno mielőtt belevágtam a kamionozásba több tíz de lehet száz órányi videó anyagot néztem youtubeon és próbáltam jegyzetelni és figyelni hogy mi lesz, felkészülni stb... de mintha semmit sem néztem volna, mert mikor ténylegesen odakerültem akkor tudtam meg mi is ez az egész valójában, miről szól, és az hogy hogyan éled meg csakis rajtad múlik.
Mind a kettőt ki kellene próbálni, és aztán levonni egy rendes következtetést, és az alapján dönteni, és nem így pénzfeldobásos alapon dönteni...
Érdekesek a válaszok, tényleg azt érzem, hogy segíteni akartok.
Értem mindenki álláspontját, és próbálom mérlegelni az elmonások alapján... Hát mit mondjak...
Az a gond, hogy én is azt tapasztalom most már, hogy még most voltam 18-19 éves, de már 23 vagyok, és ez idő alatt nem értem el sok mindent karrier téren. Csak azt érzem, hogy egy helyben toporgok, nem igazán sikerül be semmi (munkahely téren) és a szüleim nélkül nehéz életem volna.
Mindjárt ott vagyok, hogy 30, és hoppá, odavan ez a drága fiatal 10 évem, amit igazán meg kellett volna nyomni. Ebben csak az idegesít, hogy szeretném, de annyira mégsem megy a folyamat, az a plusz lökés, hogy jussak is valamire.
Barátnőm van, de ez nem nyugtat mert attól nem leszek előrébb.
Most én is úgy vagyok vele, hogy dolgozok 10 órákat naponta (hétvégén is előfordul) 125 ezer forintért, túlórák nincsenek fizetve. Pedig állítólag az ország nyugati részén magasabbak a fizetések.
A diplomás oldalt próbáltam elsőre, (vagyis tanultam) de nem megy, én nem tudok vele élni itthon, hiába tudok idegen nyelvet.
Mérlgelnem kell, és sokat gondolkodni.
Azzal nyugtázom magam, hogy most csinálom azt, ami akad "tengek-lengek" aztán ha valami besikerül, akkor jó (merem remélni, hogy ezt észre fogom venni) ha pedig nem, elteltek a 20-as éveim a nagy semmivel, akkor 30 körül tényleg belevágok, már ha akkor lesz még kamionozás ebben a formában, ilyen fizetéssel.
A gond itt csak a családdal van. Elismerem, hogy kamionozni családdal lehet, viszont nem egyszerű és 100%, hogy nem az igazi, az egyetlen amivel a sofőrök nyugtázzák magukat, hogy legalább jól keresek...
Elhiszem, hogy párban könnyebb, ha a felek jól keresnek közösen, de én szerintem ha itthon fogok ülni ilyen munkák mellett, akkor tőlem még az asszony is többet keresne. Tehát ugyanott lennék vele mintha egyedül güriznék.
A másik pedig, hogy valamiért családellenes vagyok, az van bennem, hogy egyedül jobban boldogulnék egy jól fizető szakma mellett mint például a kamionozás, nem kellene a gyereket ruházni, iskoláztatni, ami elvinne egy csomó pénzt.
Most is ugye van barátnőm, de nem oszt-nem szoroz a hangulatomon, életemen.
válasza:Szia! Mire döntöttèl? Jelenleg èn is ebben a dilemmában vagyok,mint te. Mintha csak magamat olvastam volna a sorok között, annyira így èrzek én is. Csak én 23 éves lány vagyok :)
Kíváncsi vagyok azóta mire jutottál?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!